A stabilcoinok egyik legnagyobb ígérete, hogy a pénz a hét minden napján, napi 24 órában mozgatható velük. Csakhogy miközben a blokklánc soha nem zár be, a mögötte működő devizapiac még mindig erősen kötődik a banki nyitvatartáshoz és a globális kereskedési időszakokhoz. A helyi pénznemekhez kötött stabilcoinok terjedése ezért egy új problémát hozhat felszínre: ki biztosít majd elegendő eurót, dollárt, jent vagy fontot vasárnap hajnalban is?
Raj Kamal, a TransFi fizetési vállalat alapító-vezérigazgatója szerint a stabilcoinpiac következő nagy tesztje már nem pusztán technológiai lesz. A kérdés az, hogy a folyamatos blokkláncos elszámolás mögött kialakul-e egy ugyanilyen folyamatos és kellően mély devizalikviditás.
Egyre több deviza költözik blokkláncra
A stabilcoinpiacot ma még szinte teljes egészében az amerikai dollár uralja. A fiatpénzzel fedezett stabilcoinok piaci értékének mintegy 99,4 százaléka dollárhoz kötődik, miközben az euró-, font- vagy jenalapú tokenek egyelőre csak kis szeletet képviselnek.
Ez azonban fokozatosan változik. Egyre több bank és fintech cég dolgozik helyi pénznemekhez kötött stabilcoinokon, amelyeket nem csupán kriptokereskedésre, hanem vállalati fizetésekre, beszállítói számlák rendezésére vagy treasury-kezelésre is használhatnak.
A devizaváltás valójában már most is a stabilcoinpiac fontos része. Kamal szerint a hagyományos pénzből dollárstabilcoinokba irányuló forgalom több mint 70 százaléka nem dollárból indul, vagyis a háttérben szinte minden ilyen tranzakcióhoz szükség van valamilyen devizakonverzióra.
Ha a jövőben egy európai cég euró stabilcoint, egy japán partner pedig jenhez kötött tokent használ, a blokkláncos fizetés technikailag egyszerű lehet. A valódi kérdés azonban az lesz, milyen áron és mekkora összegben lehet a két deviza között váltani.
A blokklánc 24/7 működik, a likviditás nem mindig
A globális devizapiac óriási: 2025 áprilisában az átlagos napi forgalom elérte a 9,6 billió dollárt. Ez elsőre azt sugallhatná, hogy likviditásból aligha lehet hiány.
A probléma inkább az időzítés. A legnagyobb forgalom a londoni, New York-i és ázsiai kereskedési időszakokhoz kapcsolódik, miközben egy blokkláncos tranzakció péntek éjjel vagy vasárnap délután is ugyanúgy elindítható.
Egy stabilcoin tehát néhány másodperc alatt átérhet egyik tárcából a másikba, ám ha a háttérben nagy összegű devizaváltást is végre kell hajtani, a helyzet már bonyolultabb. A market makernek – vagyis az árjegyzőnek – ilyenkor saját mérlegén kell viselnie a devizakockázatot addig, amíg a pozíciót hatékonyan le nem tudja fedezni.
Ez hétvégén vagy kevésbé aktív kereskedési időszakban szélesebb spreadet, vagyis nagyobb vételi és eladási árkülönbséget eredményezhet. Magyarán: a fizetés ugyan gyors marad, de maga az átváltás drágábbá válhat.
A vállalatok számára ez különösen fontos. Egy több tízmillió dolláros beszállítói vagy treasury-tranzakciónál már minimális árfolyamkülönbség is jelentős költséget okozhat, ezért a cégek nemcsak gyors, hanem előre kiszámítható végrehajtást is elvárnak.
A dollár közvetítő szerepe még sokáig megmaradhat
A több helyi pénznemű stabilcoin nem feltétlenül jelenti azt, hogy a dollár szerepe gyorsan visszaszorul. Éppen ellenkezőleg: a dollár a következő években továbbra is központi „híddeviza” maradhat.
Ennek egyszerű oka van: ott van a legtöbb likviditás. A hagyományos devizapiacon a dollár 2025-ben az összes ügylet mintegy 89 százalékának egyik oldalán szerepelt. Hasonló logika jelenhet meg az on-chain piacokon is.
Egy euróstabilcoin és egy jenalapú token közötti átváltás ezért akár dollár stabilcoinon keresztül is történhet, ha az EUR/USD és USD/JPY piacokon kedvezőbb árakat és nagyobb tranzakcióméreteket lehet elérni.
A vállalati ügyfelek számára végső soron nem az számít majd, hány különböző stabilcoin létezik, hanem az, melyiket lehet nagy összegben, kiszámítható áron és minimális árfolyamcsúszás mellett átváltani.
A túl sok stabilcoin új problémát is teremthet
Miközben egyre több bank és fintech cég jelent be saját tokent, a piac egyik legnagyobb veszélye éppen a túlzott széttöredezés lehet. Ha minden bank külön dollár-, euró- vagy fontstabilcoint bocsát ki, a kereskedési volumen és a tőke rengeteg különálló piac között oszlik meg.
Egy nemzetközi fizetés így könnyen több blokkláncot, több kibocsátót és több különböző likviditási poolt érinthet. Minden egyes plusz lépés új technikai kapcsolatot és új finanszírozási igényt jelent.
A market makereknek közben egyre több tokenben és devizában kellene tőkét tartaniuk. Ha a forgalom túlságosan szétaprózódik, nehezebb lehet nagy tranzakciókat úgy végrehajtani, hogy azok ne mozdítsák el jelentősen az árakat.
Ezért Kamal szerint a jövőben a likviditás koncentrációja fontosabb lehet, mint a forgalomban lévő stabilcoinok puszta száma. Könnyen kialakulhat olyan piac, ahol több száz token létezik, de a valódi intézményi forgalom csak néhány nagy és likvid stabilcoin köré szerveződik.
A bankoknak nem elég tokent kibocsátaniuk
A stabilcoin létrehozása csak az első lépés. Ha a bankok valóban vállalati ügyfeleket szeretnének kiszolgálni, biztosítaniuk kell a visszaváltást, a devizakonverziót, a más pénzintézetekkel való kapcsolatot és több blokklánc támogatását is.
Egy multinacionális cég aligha akar majd minden bank stabilcoinjához külön treasury-folyamatot fenntartani. Olyan rendszert szeretne, ahol hagyományos bankbetétből tokenizált pénzbe, majd másik devizába vagy egy másik bank hálózatába is egyszerűen át tud lépni.
A stabilcoinok mellett ráadásul a tokenizált bankbetétek is egyre nagyobb figyelmet kapnak. Ezek jogilag továbbra is hagyományos bankbetétek, csak digitális, programozható infrastruktúrán jelennek meg. Valószínű, hogy a jövő pénzügyi rendszerében nem egyetlen technológia győz majd, hanem stabilcoinok, tokenizált betétek és hagyományos bankszámlák kapcsolódnak össze.
A következő nagy verseny a likviditásért folyhat
A stabilcoinok eddigi sikertörténete főként a kriptokereskedéshez, a DeFi -hez és a digitális dollár iránti globális kereslethez kötődött. A következő növekedési hullám viszont már a hagyományos vállalati pénzmozgások világába viheti ezeket az eszközöket.
Ehhez azonban nem elég egy gyors blokklánc. Mély devizapiac, megbízható visszaváltás, elegendő banki tőke és olyan infrastruktúra is kell, amely hétvégén sem válik használhatatlanná egy nagy tranzakciónál.
A stabilcoinpiac következő nagy csatája ezért talán nem arról szól majd, melyik tokenből van több forgalomban. Sokkal inkább arról, hogy melyik hálózat és kibocsátó tudja valóban azt nyújtani, amit a vállalatok elvárnak: nagy összegek gyors, kiszámítható és lehetőleg 24/7 átváltását.
