A stabilcoinok már a kriptopiac egyik legsikeresebb termékének számítanak, most pedig a mögöttük álló cégek saját blokkláncokat építenek köréjük. A Stripe, a Circle és a Tether érdekeltségébe tartozó projektek több mint egymilliárd dollárt vontak be, miközben a cél egyértelmű: megszerezni a digitális dollárok tranzakcióiból származó forgalmat. A probléma csak az, hogy a Tron és az Ethereum előnye továbbra is hatalmas.
A forgalomban lévő stabilcoinok értéke már meghaladja a 310 milliárd dollárt, a tranzakciós volumen pedig egyre inkább a hagyományos fizetési rendszerek szintjét közelíti. Nem véletlen, hogy a legnagyobb kibocsátók és fizetési vállalatok már nemcsak tokeneket, hanem komplett blokklánc-infrastruktúrát is építenek.
Innen jön az új trend, a stablechain: olyan layer-1 hálózat, amelyet szinte kizárólag stabilcoinok mozgatására terveztek.
Mire jó egy stablechain?
A stablechainek egyik legfontosabb előnye, hogy megszüntetnék a kriptós fizetések egyik legkényelmetlenebb elemét.
Ethereumon vagy a BNB Chainen egy egyszerű stabilcoin-utaláshoz is ETH-ra vagy BNB-re lehet szükség a gas fee kifizetéséhez. Egy fizetési rendszerben ez felesleges bonyodalom: ha valaki digitális dollárt küld, nem feltétlenül akar előtte egy volatilis tokent vásárolni.
A stablechainek ezért magát a stabilcoint használják díjfizetésre, miközben a hálózatokat gyors elszámolásra, nagy tranzakciós kapacitásra és tömeges vállalati kifizetésekre optimalizálják.
A Stripe által támogatott Tempo mögötti logika is ez: a blokkláncnak nem feltétlenül DeFi-platformnak vagy spekulációs játszótérnek kell lennie. Lehet egyszerűen egy gyors, globális fizetési sín.
A Tron már most is stablechainként működik
A stablechain ötlet iróniája, hogy a legsikeresebb változatát valószínűleg már évekkel ezelőtt létrehozták – csak éppen nem annak szánták.
A Tron 2018-ban általános célú blokkláncként indult, mára azonban az USDT egyik legfontosabb elszámolási hálózatává vált. Körülbelül 91,5 milliárd dollárnyi stabilcoint kezel, és a teljes USDT-kínálat jelentős része ezen a láncon mozog.
Ennek komoly üzleti következménye van. Az USDT-felhasználók becslések szerint évente mintegy 2,9 milliárd dollárt fizethetnek blokkláncos tranzakciós díjakra. Ennek nagy része nem a Tetherhez, hanem például a Tronhoz és az Ethereumhoz kerül.
A stabilcoin-kibocsátók szempontjából így egyre vonzóbb ötlet saját infrastruktúrát építeni.
Plasma, Tempo, Stable és Arc száll ringbe
Jelenleg négy projekt vonzza a legtöbb figyelmet.
A Plasma a Tether ökoszisztémájához áll közel, és elsősorban lakossági használatra épít. Az egyik fő vonzereje a díjmentes USDT-utalás, miközben EVM-kompatibilis és saját neobank alkalmazással is rendelkezik.
A Tempo a Stripe és a Paradigm projektje. A hálózat 500 millió dollárt vont be 5 milliárd dolláros értékeltségen, miközben olyan vállalatok kapcsolódtak hozzá, mint a Deutsche Bank, a Shopify és a Visa. Saját tokenje egyelőre nincs.
A Stable a Bitfinex és a Hack VC támogatásával épül, és az USDT-t használja gas eszközként. A projekt inkább intézményi ügyfelekre fókuszál.
Az Arc a Circle USDC-alapú blokklánca, amely jelenleg még teszthálózaton fut. A partneri körben olyan nevek szerepelnek, mint a Visa, a BlackRock és az HSBC.
A négy projekt mögött összességében már több mint egymilliárd dollárnyi finanszírozás áll.
A hype nagy, a piaci részesedés egyelőre apró
A pénz és a nagy nevek ellenére az új stablechainek eddig nem veszélyeztetik komolyan a piac vezetőit.
Együttesen a több mint 310 milliárd dolláros stabilcoinpiac kevesebb mint 0,3%-át adják, miközben az Ethereum és a Tron részesedése együtt továbbra is körülbelül 78%. Az első hónapok ráadásul megmutatták, milyen nehéz tartós likviditást építeni.
A Plasma az indulása után két héten belül 6,35 milliárd dollárnyi stabilcoint vonzott be, majd az ösztönzők kifutásával az állomány mintegy 85%-a eltűnt.
A Stable esetében még látványosabb volt a visszaesés: a láncon lévő stabilcoin-kínálat 706 millió dollár körüli csúcsról 27 millióra zuhant.
Ez jól mutatja, hogy az airdropokkal és hozamokkal bevonzott tőke nem feltétlenül jelent valódi használatot.
Nem a TVL lehet a legfontosabb mutató
A stablechainek hívei szerint azonban hibás kizárólag a láncon parkoló stabilcoin-állomány alapján megítélni ezeket a hálózatokat.
Egy fizetési infrastruktúránál sokkal fontosabb lehet a pénz forgási sebessége.
Ebben a Tempo különösen érdekes példát mutat. Bár stabilcoin-egyenlege alapján nem tartozik a legnagyobb láncok közé, vállalati használata növekszik.
A DoorDash kereskedői kifizetéseket továbbít rajta, a Meta alkotói pénzeket mozgat, a Deel pedig vállalkozói kifizetésekhez használja.
Egy ilyen hálózatnak nem feltétlenül kell dollármilliárdokat tartania magán. Ha a pénz folyamatosan beérkezik, továbbmegy, majd elhagyja a láncot, a TVL alacsony maradhat, miközben a fizetési volumen magas.
Le tudják győzni a Tront és az Ethereumot?
Ez lesz a stablechain-verseny legfontosabb kérdése.
A Tron és az Ethereum többéves előnnyel, óriási likviditással, tőzsdei integrációkkal és felhasználói bázissal rendelkezik. Ezt még jelentős tőkével sem könnyű rövid idő alatt lemásolni.
Az új szereplők mögött viszont olyan cégek állnak, amelyek már most is meghatározóak a globális fizetésekben és a pénzügyi infrastruktúrában.
A stablechain trend ezért hosszabb távon kevésbé arról szólhat, hogy melyik láncon parkol a legtöbb USDT vagy USDC, és sokkal inkább arról, hogy melyik hálózat válik a digitális dollárok mindennapi fizetési infrastruktúrájává.
Ha ez megtörténik, a stabilcoinok következő növekedési hullámát már nem a kriptokereskedés, hanem a bérek, vállalati kifizetések és nemzetközi pénzmozgások hajthatják.
