Mi történik, ha egyszerre sokan szeretnék dollárra váltani a stabilcoinjukat? Az amerikai jegybank új javaslata erre a kérdésre keres választ. A Fed több tőkét, átláthatóbb tartalékokat és gyorsabb visszaváltást várna el az általa felügyelt kibocsátóktól. A szabályok egyelőre tervezetek, de már jól mutatják, merre halad az amerikai stabilcoinpiac szabályozása.
A stabilcoin ígérete most vizsgázik
Egy dollárhoz kötött stabilcoin lényege, hogy a tulajdonosa a tokent meghatározott feltételekkel egy dollárra válthassa vissza. Amíg a piac nyugodt, ez magától értetődőnek tűnhet. A valódi próba akkor jön el, amikor megrendül a bizalom, sokan egyszerre kérnek visszaváltást, és a kibocsátónak gyorsan kell pénzzé tennie a tartalékait.
Az Egyesült Államokban elfogadott GENIUS Act már lefektette a fizetési célú stabilcoinok alapvető szabályait, köztük az egy az egyhez arányú fedezet követelményét. A Fed most a saját felügyelete alá tartozó kibocsátók számára dolgozta ki ennek részletesebb működési keretét. A cél az, hogy a stabil érték mögött ellenőrizhető tartalék és válság idején is működő visszaváltási rendszer álljon.
Michael Barr Fed-kormányzó szerint egy stabilcoin csak akkor tekinthető igazán stabilnak, ha névértéken, megbízhatóan és időben visszaváltható. Arra figyelmeztetett, hogy piaci feszültség idején még az egyébként könnyen értékesíthető állampapírok is nyomás alá kerülhetnek. A kibocsátó vagy a hozzá kapcsolódó cégek problémái szintén próbára tehetik a rendszert.
Nem elég félretenni a fedezetet
A tervezet szerint a kibocsátott stabilcoinokat teljes egészében megfelelő tartalékeszközökkel kellene fedezni. A rövid lejáratú amerikai állampapírok például azért lehetnek alkalmasak erre, mert általában viszonylag gyorsan pénzzé tehetők. A Fed emellett azt is részletezné, miként kell kezelni a tartalékokat és a működésből fakadó veszélyeket.
A tartalék mellett külön tőkekövetelmény is megjelenne. A kettő nem ugyanaz: a tartalék a tokenek visszaváltásához kell, a kibocsátó saját tőkéje pedig a váratlan veszteségek elviselésében játszhat szerepet. Egy technikai hiba, egy partner fizetésképtelensége vagy egy működési zavar akkor is pénzbe kerülhet, ha papíron minden kibocsátott token mögött ott van a fedezet.
A Fed által javasolt működési kockázati alapképlet a forgalomban lévő stabilcoinok első 20 milliárd dollárjára 2 százalékkal, a következő 30 milliárdra 1,5 százalékkal, az 50 milliárd dollár feletti részre 1 százalékkal számolna. A teljes követelményt azonban nem lehet pusztán ezekből a százalékokból kiszámítani: más bevételek és kockázatok is beleszólhatnak. A részletszabályok végleges formája a nyilvános véleményezés után alakulhat ki.
Két munkanap alatt pénzzé kellene váljon
A befektetők és a mindennapi felhasználók számára a visszaváltás lehet a legkézzelfoghatóbb változás. A Fed javaslata szerint a felügyelete alá tartozó kibocsátóknak a kérelemtől számítva főszabály szerint legfeljebb két munkanapon belül kellene visszaváltaniuk a stabilcoint. Ez felső határ lenne, így aki képes rá, ennél gyorsabban is teljesíthetne.
A két munkanapos szabály ugyanakkor nem jelentene minden körülmények között feltétel nélküli ígéretet. Az ügyfélazonosítás vagy a kibocsátón kívül álló feldolgozási probléma bizonyos esetekben késedelmet okozhat. A szabályozás egyik legfontosabb kérdése éppen az, hogyan lehet a visszaváltási jogot egyértelművé tenni anélkül, hogy a rendkívüli helyzeteket figyelmen kívül hagynák.
Ha a tartalékok értéke már nem fedezné teljes egészében a forgalomban lévő tokeneket, a kibocsátónak 24 órán belül jeleznie kellene a hiányt a Fednek, és tervet kellene benyújtania annak rendezésére. Ha a fedezetet nem sikerül helyreállítani, a tartalékok felszámolása és a még forgalomban lévő tokenek visszaváltása következhetne. Ez rendezett eljárást teremtene egy súlyos problémára, de önmagában nem garantálja, hogy tartalékhiány esetén senkit sem érhet veszteség.
Többet láthatnánk a tartalékokból
A javaslat havi jelentést is előírna arról, mennyi stabilcoin van forgalomban, és pontosan miből áll a fedezetük. A közölt adatokat külső, bejegyzett könyvvizsgálónak kellene megvizsgálnia. A jelentés pontosságát a kibocsátó vezérigazgatójának és pénzügyi vezetőjének is igazolnia kellene.
Ez azért számít, mert az „egy az egyhez arányú fedezet” önmagában keveset mond arról, milyen gyorsan lehet hozzáférni a pénzhez. Nem mindegy, milyen eszközökből áll a tartalék, kinél őrzik azokat, és mennyire gyorsan értékesíthetők, ha megindulnak a visszaváltási kérelmek. A rendszeres jelentés segíthet abban, hogy a piac ne kizárólag a kibocsátó ígéretére hagyatkozzon.
A Fed egy másik javaslatban a bankok számára is eljárást vázolt fel. Eszerint az érintett, Fed-felügyelet alatt álló bankoknak üzleti tervet és pénzügyi adatokat is be kellene nyújtaniuk, ha leányvállalaton keresztül szeretnének stabilcoint kibocsátani. Mindkét tervezetnél a hivatalos közzététel után 60 napos nyilvános véleményezési időszak következik.
A szabályok még változhatnak
Barr támogatja a tartalékokra és a tőkére vonatkozó szigorúbb keretet, de szerinte maradtak nyitott kérdések. Többek között azt vizsgálná, megfelelően kezeli-e a tervezet a kamatok és a devizaárfolyamok változásából eredő kockázatokat. Azt is szeretné, hogy a végleges szöveg világosan mondja ki: pontosan milyen visszaváltási jog illeti meg a stabilcoin tulajdonosát.
A Fed-kormányzó a pénzmosás elleni fellépés egyik lehetséges korlátja miatt is aggódik. Kifogásolta azt az elképzelést, amely bizonyos felügyeleti lépéseket ahhoz kötne, hogy egy hiányosságot „jelentősnek vagy rendszerszintűnek” ítéljenek. Ez a vita a stabilcoinokon túl arról is szól, mekkora mozgástere legyen a felügyeletnek, amikor egy kibocsátónál problémát észlel.
A GENIUS Act alkalmazásának várható kezdete 2027. január 18., bár a végleges végrehajtási szabályok időzítése ezt előrébb hozhatja. Addig a mostani Fed-javaslat részletei is módosulhatnak. A lényegi kérdés változatlan: amikor a stabilcoin birtokosai valóban visszakérik a pénzüket, a kibocsátó teljesíteni tudja-e azt, amit a token neve és ígérete sugall.
