A stabilcoinok jövője nem azon múlik, hogy mennyire gyorsak vagy olcsók, hanem azon, hogy mennyire tudnak beilleszkedni a hagyományos pénzügyi rendszerbe. A BlackRock szerint a kulcs az, hogy a stabilcoinok, a bankbetétek és a jegybankpénz egymással kiszámíthatóan, névértéken és jogilag egyértelmű módon legyenek átválthatók.
A világ legnagyobb vagyonkezelője lényegében azt üzeni: a stabilcoin önmagában még nem pénzügyi infrastruktúra. Ahhoz, hogy szabályozott elszámolási eszközzé váljon, a bankoknak el kell fogadniuk, a pénzügyi rendszernek értenie kell a mögötte álló követelést, a jegybankoknak pedig továbbra is biztosítaniuk kell a végleges elszámolás biztonságát.
A pénz akkor működik jól, ha egy dollár mindenhol egy dollár
Nikhil Sharma, a BlackRock digitális eszközökért felelős vezetője az European Blockchain Convention egyik panelbeszélgetésén a „singleness of money”, vagyis a pénz egységességének elvét emelte ki.
Ennek lényege egyszerű: ugyanannak a pénznemnek a különböző formái nem kezdhetnek el különböző értéken működni. Egy dollárnyi stabilcoinnak, egy dollárnyi bankbetétnek és a jegybanki elszámolásban használt dollárnak normál körülmények között ugyanazt a gazdasági értéket kell képviselnie.
A stabilcoinoknál azonban ez nem magától értetődő. Egy token mögött mindig áll egy kibocsátó, egy tartalékstruktúra, egy visszaváltási rendszer és egy jogi keret. A felhasználó számára ezért nemcsak az számít, hogy az adott stabilcoin árfolyama egy dollár közelében maradjon, hanem az is, hogy probléma esetén pontosan milyen követelése van a kibocsátóval szemben.
A bankok nélkül nincs valódi áttörés
A BlackRock elképzelésében a stabilcoinok akkor válhatnak igazán használhatóvá, ha a bankrendszer képes őket befogadni és hagyományos betétté alakítani.
Egy egyszerű példával: ha valaki stabilcoinnal fizet egy másik személynek, a címzett bankjának képesnek kell lennie felismerni az eszközt, elfogadni azt és megfelelő feltételek mellett bankszámlapénzzé alakítani. Ha ez lassú, drága vagy bizonytalan folyamat, akkor a stabilcoin nem tud teljes értékű fizetési eszközként működni.
Ez azért is fontos, mert a stabilcoin, a bankbetét és a jegybankpénz jogilag nem ugyanaz. Egy bankbetét a bank kötelezettsége, egy stabilcoin a kibocsátóval szembeni követelés, a jegybankpénz pedig közvetlenül a monetáris hatósághoz kapcsolódik.
Technológiai szempontból ezek a különbségek eltűnhetnek a felhasználó szeme elől, jogilag és kockázati szempontból azonban továbbra is meghatározóak maradnak.
Nem minden egy dollárt érő token ugyanolyan biztonságos
A stabilcoin egyik legfontosabb ígérete az árfolyamstabilitás, ez azonban nem jelent automatikus kockázatmentességet.
Egy stabilcoin értékét nagyban meghatározza, hogy milyen eszközök fedezik, hogyan tartják ezeket a tartalékokat, kik a letétkezelők, milyen gyorsan működik a visszaváltás, és milyen jogi elsőbbséget élveznek a token tulajdonosai.
Normál piaci környezetben ezek a különbségek alig láthatók. Válsághelyzetben azonban gyorsan előtérbe kerülhetnek. Ha a piac megkérdőjelezi a tartalékok minőségét vagy a kibocsátó fizetőképességét, egy stabilcoin ideiglenesen elveszítheti az árfolyamrögzítését, és egy dollár alatt kezdhet kereskedni.
Ezért a BlackRock érvelésének egyik fontos üzenete az, hogy a stabilcoinoknak nemcsak technológiailag kell kompatibilisnek lenniük a pénzügyi rendszerrel, hanem gazdaságilag és jogilag is.
A jegybank maradhat a végső elszámolási pont
A stabilcoinok és a tokenizált bankbetétek terjedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jegybankok szerepe csökkenni fog. Éppen ellenkezőleg: a pénzügyi intézmények közötti végleges elszámoláshoz továbbra is szükség lehet egy olyan eszközre, amelynek kockázata minimális.
A svájci jegybank képviselője, Philipp Müller szerint ezt a szerepet a jövőben akár nagykereskedelmi CBDC is betöltheti. A wholesale CBDC elsősorban bankok és szabályozott pénzügyi intézmények számára létrehozott jegybanki digitális pénz, nem pedig lakossági fizetőeszköz.
Az is elképzelhető, hogy végül nincs szükség teljesen új technológiai megoldásra, és a hagyományos fiat jegybankpénz továbbfejlesztett formában is képes lesz ellátni ezt a funkciót.
A lényeg az, hogy a végső elszámolás biztonsága ne sérüljön attól, hogy a pénzügyi eszközök egyre nagyobb része kerül blockchain-alapú infrastruktúrára.
A stabilcoinok már az amerikai állampapírpiacot is érintik
Az Egyesült Államokban a stabilcoinok jelentősége 2025-ben új szintre lépett a GENIUS Act elfogadásával. A szabályozás szövetségi keretet teremtett a fizetési célú stabilcoinok számára, és meghatározta többek között a tartalékolási, átláthatósági és kibocsátási követelményeket.
Ez azért fontos, mert a legnagyobb dollárhoz kötött stabilcoinok tartalékainak jelentős része készpénzből és rövid lejáratú amerikai állampapírokból áll. Ha nő a stabilcoinok kínálata, a kibocsátóknak több ilyen eszközt kell tartaniuk, ami közvetve az amerikai állampapírok iránti keresletet is növelheti.
A stabilcoinok tehát már nemcsak kriptós kereskedési eszközök. Egyre inkább összekapcsolják a blockchain-technológiát a dollárrendszerrel és az amerikai államadósság piacával.
Ez geopolitikai szempontból is jelentős. Minél több ember használ világszerte dollárhoz kötött stabilcoint, annál erősebb lehet a dollár szerepe a digitális gazdaságban.
Európa számára ez egyre kényesebb kérdés
A dollárstabilcoinok gyors terjedése Európában is stratégiai dilemmát okoz. Miközben a dollárhoz kötött tokenek dominálják a piacot, az euróalapú stabilcoinok továbbra is jóval kisebb szerepet töltenek be.
Ez részben megmagyarázza, miért tekinti az Európai Központi Bank fontos projektnek a digitális eurót. A cél nem pusztán egy új fizetési technológia létrehozása, hanem annak biztosítása is, hogy az euróövezetben továbbra is rendelkezésre álljon egy európai, közpénz jellegű digitális fizetési megoldás.
Ha ugyanis a jövő digitális kereskedelmének jelentős része dollárhoz kötött stabilcoinokon keresztül zajlik, az hosszabb távon tovább növelheti a dollár nemzetközi súlyát.
A tokenizált piacok valódi próbatétele a fizetési oldal lesz
A tokenizáció egyik nagy ígérete, hogy részvények, kötvények és más pénzügyi eszközök folyamatosan, akár a nap 24 órájában kereskedhetők lesznek blockchainen.
Itt azonban hamar előkerül egy gyakorlati probléma: az eszköz lehet ugyan 24/7 elérhető, de a hagyományos banki infrastruktúra és a dollárfinanszírozás nem minden esetben működik folyamatosan. Így előállhat az a helyzet, hogy a tokenizált értékpapír már gazdát cserélt, miközben a tranzakció pénzügyi oldala még nem rendeződött teljesen.
Ebben a környezetben válhatnak igazán fontossá a szabályozott stabilcoinok, a tokenizált bankbetétek és akár a nagykereskedelmi CBDC-k. Ha az eszköz és a fizetés ugyanazon sebességgel és hasonló infrastruktúrán mozog, az jelentősen csökkentheti az elszámolási kockázatokat.
A stabilcoinok nem leváltják a bankrendszert, hanem beépülhetnek abba
A BlackRock álláspontjának talán legérdekesebb része, hogy nem a bankok és a stabilcoinok közötti versenyt hangsúlyozza. Sokkal inkább egy olyan jövőt vázol fel, amelyben a két rendszer fokozatosan összekapcsolódik.
Ebben a modellben a stabilcoinok digitális fizetési és elszámolási réteget adhatnak a pénzügyi rendszerhez, a bankok továbbra is kezelhetik az ügyfélbetéteket, a jegybankok pedig megőrizhetik a végső elszámolásban betöltött szerepüket.
A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy a stabilcoinok lecserélik-e a hagyományos pénzt. Sokkal inkább az, hogy sikerül-e úgy beilleszteni őket a meglévő rendszerbe, hogy egy digitális dollár valóban ugyanazt az értéket és kiszámíthatóságot jelentse a felhasználó számára, mint egy hagyományos dollár.
Ha ez megvalósul, a stabilcoinok a kriptopiac egyik speciális eszköztípusából a globális pénzügyi infrastruktúra fontos elemévé válhatnak.
