A stabilcoinok néhány éve még elsősorban a kriptotőzsdék „digitális dollárjai” voltak. Ma viszont már a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20 is úgy beszél róluk, mint a nemzetközi pénzügyi rendszer egyik lehetséges építőeleméről. A szeptember 1-jei nyilatkozat alapján a cél már nem pusztán a kriptoszektor szabályozása, hanem egy olyan fizetési infrastruktúra kialakítása, amelyben a blokkláncok, a bankok és a globális elszámolási rendszerek is jobban együtt tudnak működni.
A stabilcoin többé nem csak kriptós eszköz
A stabilcoinok legismertebb tulajdonsága, hogy jellemzően valamilyen hagyományos devizához, például az amerikai dollárhoz vagy az euróhoz kötik az értéküket. Emiatt sokkal kevésbé volatilisek, mint például a Bitcoin vagy az Ethereum, és főként fizetésre, elszámolásra, valamint tőzsdei kereskedésre használják őket.
A lényeg azonban nem csupán az árfolyam stabilitása. Ezek a tokenek blokkláncon mozognak, vagyis technikailag a nap 24 órájában, hétvégén és ünnepnapokon is küldhetők. Ez hatalmas előnynek tűnik a hagyományos banki rendszerekkel szemben, amelyek sok esetben még mindig üzleti napokhoz és meghatározott elszámolási időkhöz igazodnak.
A G20 mostani álláspontja arra utal, hogy a stabilcoinokat egyre kevésbé különálló kriptojelenségként kezelik. Inkább úgy tekintenek rájuk, mint egy szélesebb pénzügyi rendszer részére, amely csak akkor működhet igazán jól, ha a körülötte lévő banki, technológiai és szabályozási infrastruktúra is képes tartani vele a lépést.
A blokklánc sosem zár be, a bank viszont igen
Ez az egyik legnagyobb ellentmondás a mai digitális pénzügyekben. Egy stabilcoint akár hajnali háromkor, vasárnap is el lehet küldeni a világ másik felére, a mögötte álló hagyományos pénz azonban már jóval kötöttebb pályán mozog.
Ha például valaki dollárt szeretne stabilcoinra váltani, előfordulhat, hogy először pénzt kell átutalnia egy kibocsátóhoz vagy közvetítőhöz. Ha pedig a címzett később vissza akarja váltani a stabilcoint hagyományos dollárra, ismét belép a bankrendszer, az átutalásokkal, elszámolási rendszerekkel és azok működési idejével együtt.
Ez azt jelenti, hogy a tranzakció kriptós része villámgyors lehet, a teljes pénzmozgás mégsem feltétlenül az. Könnyen előfordulhat, hogy a token már megérkezett, de a tényleges banki elszámolás csak órákkal később tud lezárulni.
A G20 ezért szorgalmazza a nagy értékű fizetési rendszerek hosszabb működési idejét. Minél tovább érhetők el ezek a bankközi rendszerek, annál kisebb lehet a különbség a blokkláncok folyamatos működése és a hagyományos pénzügyi infrastruktúra korlátozott nyitvatartása között.
Nem elég, ha a pénz gyors: az adatnak is vele kell mennie
Egy nemzetközi fizetésnél nemcsak maga a pénz számít. A bankoknak rengeteg információt is továbbítaniuk kell egymásnak: ki küldi az összeget, kinek érkezik, mi a tranzakció célja, milyen számlák érintettek, és megfelel-e az egész folyamat a pénzmosás elleni szabályoknak.
A probléma az, hogy a világ bankrendszerei történelmileg sokféle eltérő adatstruktúrát használtak. Egyik rendszer máshogy jelöl egy nevet, másik máshogy kezeli a tranzakció célját, egy harmadik pedig eltérő formátumot vár el ugyanarra az információra.
Itt jön képbe az ISO 20022. Ez egy egységes pénzügyi üzenetküldési szabvány, amelynek célja, hogy a különböző bankok és fizetési rendszerek strukturáltabb, egységesebb formában adhassák át egymásnak a tranzakciós adatokat.
Egyszerűen fogalmazva: ha a pénzügyi rendszerek ugyanazt a „nyelvet” beszélik, kevesebb eséllyel akad el egy fizetés azért, mert valamelyik bank nem érti pontosan a másik által küldött adatokat.
Az ISO 20022 nem kriptovaluta és nem is blokklánc
A kriptopiacon gyakran felbukkan az ISO 20022 neve, néha azonban túlzó vagy félrevezető állításokkal együtt. Fontos tisztázni, hogy ez nem blokklánc, nem kriptoeszköz, és önmagában nem tesz egy tokent vagy hálózatot szabályozottá.
Az ISO 20022 inkább egy közös adatkezelési és kommunikációs keretrendszer. Attól, hogy két rendszer támogatja ezt a szabványt, még nem biztos, hogy automatikusan képesek egymással együttműködni.
Ehhez további technológiai integrációra, jogi megállapodásokra, megfelelési folyamatokra és adatvédelmi szabályokra is szükség van. Vagyis az ISO 20022 fontos építőkocka lehet, de nem varázspálca.
A G20 mégis hangsúlyosan foglalkozik vele, mert a gyorsabb globális fizetésekhez nem elég egy korszerű hálózat. Az is kell, hogy a kapcsolódó adatok egységesen és értelmezhetően mozogjanak végig a teljes rendszerben.
A gyorsabb rendszer nem jelent lazább ellenőrzést
A globális pénzügyi rendszer egyik alapszabálya, hogy a gyorsaság nem írhatja felül a biztonságot. A bankoknak és más szabályozott intézményeknek továbbra is tudniuk kell, honnan érkezik a pénz, ki kapja azt, és nincs-e a háttérben pénzmosás, terrorizmusfinanszírozás vagy más tiltott tevékenység.
A G20 ezért a stabilcoinok és a fizetési infrastruktúra mellett a pénzügyi bűnözés elleni fellépést is kiemelte. A dokumentum szerint nagyobb figyelmet kell fordítani azokra az országokra, ahol már jelentős a virtuális eszközök használata, de a nemzetközi pénzügyi szabályok végrehajtása még hiányos.
Ez különösen fontos a stabilcoinok esetében, mert azok egyik legnagyobb előnye éppen a gyors és határokon átnyúló mozgás. Ugyanez ugyanakkor szabályozói szemmel kockázat is lehet, ha nincs világos kép arról, ki indította a tranzakciót és hová kerül az összeg.
A jövő egyik nagy kérdése ezért az lesz, hogyan lehet összeegyeztetni az azonnali blokklánctranzakciókat a pénzügyi ellenőrzésekkel úgy, hogy közben se a gyorsaság, se a biztonság ne vesszen el.
Nem a bankok vagy a blokkláncok győzelméről szól a történet
A G20 mostani üzenete nem arra utal, hogy a blokkláncok hamarosan leváltják a hagyományos banki rendszereket. Sokkal inkább arra, hogy a két világ fokozatosan összenőhet.
A stabilcoinok gyorsan és folyamatosan mozognak, a bankrendszer pedig rendelkezik a szabályozási, elszámolási és ügyfélazonosítási infrastruktúrával. Ha a kettőt sikerül technikailag és jogilag is összekapcsolni, létrejöhet egy olyan hibrid pénzügyi rendszer, amely a jelenleginél gyorsabb, rugalmasabb és nemzetközileg jobban átjárható.
Ebben a modellben a stabilcoin nem feltétlenül a bankok riválisa lesz. Sokkal inkább egy újfajta digitális elszámolási eszköz, amely a meglévő pénzügyi rendszerre épül rá.
Ez alapvetően más jövőkép, mint amit a kriptoszektor korai éveiben sokan elképzeltek. A teljes decentralizáció helyett egyre inkább egy olyan rendszer körvonalazódik, ahol a hagyományos pénzügyi szereplők és a blokkláncalapú infrastruktúra egyszerre maradnak jelen.
A G20 irányt mutat, de még sok részlet hiányzik
A szeptemberi nyilatkozat nem hoz létre új globális kriptotörvényt. A G20 nem nemzetközi parlament, ezért nem adhat automatikusan engedélyeket stabilcoin-kibocsátóknak, és nem írhatja át közvetlenül az egyes országok szabályozását.
A dokumentum jelentősége inkább abban rejlik, hogy megmutatja, merre tart a politikai gondolkodás. A digitális eszközöket már nem lehet egyszerűen a hagyományos pénzügyi rendszeren kívüli innovációként kezelni, mert egyre több ponton kapcsolódnak a bankokhoz, fizetésekhez és nemzetközi elszámoláshoz.
Maradt azonban jó néhány nyitott kérdés. Nem tisztázott például, hogy egy blokklánctranzakcióhoz pontosan mennyi személyes és pénzügyi adatnak kell kapcsolódnia, melyik szolgáltatónak kell ezeket összegyűjtenie, és hogyan lehet mindezt összeegyeztetni a különböző adatvédelmi szabályokkal.
Az is kérdéses, hogy az országok mennyire egyformán fogják átültetni a G20 által megfogalmazott irányelveket. A globális fizetések ugyanis csak akkor válhatnak valóban hatékonyabbá, ha nem egyetlen ország, hanem több összekapcsolt rendszer halad ugyanabba az irányba.
A stabilcoinok lehetnek a következő nagy pénzügyi hídszereplők
A stabilcoinok jelentősége az elmúlt években látványosan megnőtt. Már nem pusztán arra szolgálnak, hogy a kereskedők könnyen mozogjanak Bitcoin, Ethereum vagy más kriptoeszközök között, hanem egyre komolyabb szerepet kapnak nemzetközi fizetésekben és digitális elszámolásban is.
A G20 érdeklődése azt mutatja, hogy ezt már a világ legfontosabb gazdaságpolitikai szereplői is érzékelik. Ha a banki háttérrendszerek hosszabb ideig működnek, a pénzügyi üzenetek egységesebbé válnak, és a megfelelési szabályok is jobban alkalmazkodnak a digitális eszközökhöz, a stabilcoinok jóval szélesebb körben válhatnak használhatóvá.
A következő nagy változás ezért nem feltétlenül egy új kriptovaluta vagy blokklánc megjelenése lesz. Sokkal fontosabb lehet az, hogy a már létező digitális pénzek mögött álló hagyományos pénzügyi infrastruktúra végre felzárkózik a blokkláncok működési tempójához.
Ha ez megtörténik, a stabilcoinok valóban híddá válhatnak a kripto és a klasszikus pénzügyek között. A G20 mostani nyilatkozata pedig azt jelzi, hogy ennek a hídnak az építése már nem csupán technológiai kísérlet, hanem globális pénzügyi stratégiai kérdés is.
