Stabilcoin szabályozás

A bankok kezébe adná a digitális pénz jövőjét Tajvan

A stabilcoinok a kriptovilág és a hagyományos pénzügyek között teremtenek kapcsolatot, Tajvan pedig azt szeretné, ha ennek a kapcsolatnak a bankok lennének a meghatározó szereplői. Az új szabályozási tervezet jelentős indulótőkét, teljes tartalékfedezetet és szigorú ellenőrzést követelne meg a kibocsátóktól. A digitális pénzek piaca így megnyílhatna, de a belépéshez jóval több kellene egy ígéretes technológiai ötletnél.

A stabilcoin első pillantásra egyszerű ígéret: egy digitális token, amelynek értéke egy hagyományos pénzhez, például a dollárhoz igazodik. A háttérben azonban nagyon is hagyományos pénzügyi kérdések sorakoznak. Ki őrzi a fedezetet, mennyit érnek a tartalékok, és mi történik, ha az ügyfelek vissza akarják váltani a tokenjeiket?

Tajvan készülő szabályozása ezekre a kérdésekre intézményi garanciákkal válaszolna. A tervezet szerint a stabilcoin-kibocsátás első körben elsősorban a bankok, illetve a banki és pénzügyi holdingtulajdonban álló vállalkozások terepe lenne. A technológiai cégek is szerepet kaphatnának, de a pénzügyi irányítást nem vehetnék át a meghatározó intézményi tulajdonosoktól.

Nyílna a piac, de a bankok őriznék a kaput

A tajvani Pénzügyi Felügyeleti Bizottság, az FSC olyan engedélyezési rendszert készít elő, amelyben a nem bankként működő stabilcoin-kibocsátók mögött is banki többségnek kellene állnia. A bankoknak és pénzügyi holdingtársaságoknak együttesen a szavazati jogot biztosító részvények vagy a tőke több mint 50 százalékát kellene birtokolniuk. Legalább egy ilyen intézménynek önállóan is 25 százalékot meghaladó részesedéssel kellene rendelkeznie.

Ez a kettős feltétel biztosítaná, hogy a pénzügyi szektor ne csupán sok kisebb befektetőn keresztül legyen jelen a kibocsátóban. Szükség lenne egy jelentős intézményi tulajdonosra is, amely érdemi szerepet vállalhat a vállalkozás finanszírozásában. A szabályozó tehát nem elégedne meg azzal, hogy egy digitális pénz mögött jól hangzó üzleti terv álljon.

Wang Yun-chung, a bankfelügyeleti hivatal főigazgató-helyettese a november 3-i tájékoztatón azzal indokolta ezt a megközelítést, hogy egy erős pénzügyi részvényes fontos támasz lehet, ha a kibocsátónak további tőkére van szüksége. A konstrukció ugyanakkor a nem pénzügyi vállalkozások részvételét is lehetővé tenné. Egy technológiai cég így partnerként bekapcsolódhatna a piacépítésbe, miközben a meghatározó tulajdonosi háttér a pénzügyi szektorból érkezne.

A tervezet egy további lehetőséget is nyitva hagyna: az FSC által külön kijelölt intézmények szintén jelentkezhetnének engedélyért. Ez később bővíthetné a kibocsátók körét, de nem jelentene korlátlan belépést. A kezdeti szabályozási irány egyértelműen a bankok és a pénzügyi szektor közös vállalkozásai felé mutat.

A jó ötlet mellé komoly indulótőke is kellene

A nem banki kibocsátóknak legalább 300 millió tajvani dollár befizetett tőkével kellene rendelkezniük. Tajvanon bejegyzett részvénytársasági formában működhetnének, a tőkét pedig pénzben kellene biztosítaniuk. Ez már önmagában is jelentős belépési küszöböt teremtene az új szereplők számára.

A vállalkozásoknak nyilvános részvénytársasági státusszal kellene rendelkezniük, vagy azt az engedély megszerzését követő egy éven belül kellene elérniük. Ez nem azonos automatikusan a tőzsdei jegyzéssel, de a társasági működésre vonatkozó további követelményeket jelentene. Tevékenységüket ráadásul a stabilcoinok kibocsátására és visszaváltására korlátoznák.

A lehetséges jelentkezők között már most vannak érdeklődő bankok és pénzügyi holdingok. Konkrét termékbejelentésekről azonban egyelőre nincs szó: a választott devizák és a tervezett felhasználási módok még nem álltak olyan kidolgozottsági szinten, hogy részleteket közöljenek. A piac szereplői tehát már figyelik a lehetőséget, de a majdani tajvani stabilcoinok hétköznapi szerepe még formálódik.

A tartalék lenne a bizalom alapja

Az engedélyezett stabilcoinok a tajvani dollár vagy egyetlen külföldi deviza értékét követhetnék egy az egyhez arányban. Az ígéret hitelességéhez azonban megfelelő fedezet is kellene: a tartalékeszközök valós értékének legalább el kellene érnie a forgalomban lévő tokenállomány értékét. A kibocsátó így nem támaszkodhatna pusztán arra, hogy az ügyfelek bíznak a fizetőképességében.

A tervezet minden kibocsátáshoz elkülönített vagyonkezelési, úgynevezett trustszámlát írna elő. A tartalékokat kezelő bank nem lehetne azonos a kibocsátóval, ami külön intézményi szereplőt iktatna a fedezet kezelésébe. Ez a megoldás a kibocsátás és a tartalékőrzés feladatainak szétválasztását szolgálná.

A fedezetet sem lehetne tetszőleges befektetésekben tartani. Az engedélyezett eszközök közé az azonos devizában denominált bankbetétek, államkötvények, kincstárjegyek és átruházható banki betéti jegyek tartoznának, a meghatározott szabályozói korlátok mellett. Ha a tartalék értéke mégis az előírt szint alá kerülne, a hiányt a következő munkanapig pótolni kellene.

Ez a stabilcoinok működésének egyik legfontosabb pontja. Nemcsak az számít, hogy a kibocsátó könyveiben mekkora fedezet szerepel, hanem az is, hogy az eszközök ténylegesen mennyit érnek és milyen gyorsan mozgósíthatók. Egy visszaváltási igényekkel teli időszakban ezek a különbségek különösen jelentőssé válhatnak.

Digitális pénz, szigorú ügyfél-azonosítással

A tervezett rendszerben a kibocsátóknak még a tokenjegyzési vagy visszaváltási kérelmek elfogadása előtt azonosítaniuk kellene az ügyfeleket. A szabályozás tehát a kibocsátóknál ellenőrzött ügyfélkapcsolatokra épülne. A pénzmosás megelőzését egy kapcsolódó javaslat azzal is erősítené, hogy e kötelezettségek szempontjából pénzügyi intézménynek minősítené a stabilcoin-kibocsátókat.

A működést rendszeres könyvvizsgálói ellenőrzéseknek és belső vizsgálatoknak kellene kísérniük. Elvárás lenne az üzletmenet folytonosságát biztosító eljárások és az információbiztonsági kontrollok kialakítása is. A kibocsátóknak így pénzügyi problémákra és technológiai fennakadásokra egyaránt fel kellene készülniük.

A pénzügyi és működési információkat az FSC mellett a tajvani központi banknak is meg kellene küldeni. Emellett a vállalkozásoknak gyorsan végre kellene hajtaniuk a tokenátutalásokat vagy a tokenek feletti rendelkezést érintő, jogszerű hatósági korlátozásokat. A digitális pénz ebben a modellben szorosan kapcsolódna a meglévő pénzügyi felügyeleti rendszerhez.

A 2027-es rajt még feltételes

A szabályozási csomag alapját a tajvani törvényhozás által június 30-án elfogadott, július 22-én kihirdetett kriptotörvény adja. Ez engedélyezési követelményeket teremt a kriptovállalkozásoknak, a stabilcoin-kibocsátóknál pedig külön, a központi bankot is bevonó jóváhagyási folyamatot vezet be. A hatálybalépés pontos időpontját azonban külön kormányzati döntés határozza meg.

Az FSC korábbi jelzése alapján a végrehajtási szabályok akár 2027 első negyedévében életbe léphetnek. Ez egyelőre lehetséges bevezetési időszak, nem végleges indulási dátum. A tervek szerint a részletszabályok a törvénnyel együtt válnának hatályossá.

Addig a társadalmi egyeztetés is alakíthatja a kereteket. A november 6-án közzétett felhívás alapján november 7. és december 16. között várják a vállalkozások és a nyilvánosság észrevételeit. A 40 napos konzultáció során a piaci szereplők a gyakorlati működést érintő kérdéseket is jelezhetik a felügyeletnek.

A korábbi pénzmosás-megelőzési rendszerben már regisztrált vállalkozások átállási időt kapnának. A törvény hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül kellene kérvényezniük az engedélyt, annak megszerzésére pedig 21 hónapjuk lenne. A szabályok egyszeri, három hónapos hosszabbítást is lehetővé tennének.

Hongkong már a felhasználókat keresi

Miközben Tajvan még a részletszabályokat alakítja, Hongkongban már két engedélyezett stabilcoin-kibocsátó működik: a HSBC és az Anchorpoint. A két szereplő eltérő irányból közelít a piachoz. A HSBC októberben kezdte meg a PayMe-hez kapcsolódó fokozatos bevezetést, az Anchorpoint pedig kiválasztott intézményi és vállalati ügyfelekkel indult.

A két megközelítés jól érzékelteti, hogy a stabilcoinok jövője többféle felhasználásban ölthet testet. A lakossági fizetési szolgáltatások és az intézményi megoldások más ügyféligényeket, működési folyamatokat és terjesztési stratégiát kívánnak. Tajvan leendő kibocsátóinak is el kell majd dönteniük, hol tudnak ténylegesen hasznos szolgáltatást kínálni.

Az egész kriptopiacnak fel kellene készülnie

A tajvani változások a stabilcoinokon túl más kriptoszolgáltatókat is érintenének. A PwC Taiwan értékelése szerint a kapcsolódó tervezetek tevékenységenként eltérő tőkekövetelményeket vezetnének be. Az átváltási, átutalási vagy kibocsátásszervezési szolgáltatásoknál 50 millió, a kereskedési platformoknál és letétkezelőknél 100 millió, a hitelezési tevékenységnél pedig 200 millió tajvani dollár lenne az előírt összeg.

A szolgáltatók pénzügyi kimutatásainak az IFRS nemzetközi beszámolási standardokat kellene követniük. A féléves jelentéseket könyvvizsgálói felülvizsgálat, az éves beszámolókat könyvvizsgálat kísérné. Ez a könyveléstől az ügyféleszközök nyilvántartásáig olyan folyamatokat követelne meg, amelyekből következetes és ellenőrizhető adatok állíthatók elő.

A PwC szakértője, Wu Shang-dun szerint különösen fontos a számviteli politikák, az eszköznyilvántartások, a tartalékértékelés és az egyeztetési eljárások előkészítése. A stabilcoin-kibocsátóknál a tartalékok tulajdonjoga, értéke és likviditása kerülne a pénzügyi irányítás középpontjába. A felkészülés ezért jóval az első token kibocsátása előtt elkezdődne.

Tajvan készülő modelljében a digitális pénz mögött jól azonosítható intézményeknek, ellenőrizhető tartalékoknak és számonkérhető működésnek kellene állnia. A bankok számára ez új üzleti lehetőséget, a technológiai vállalkozásoknak pedig együttműködési kényszert is jelenthet. A leendő felhasználók szempontjából pedig az lesz a döntő, hogy a szigorú keretek között milyen könnyen használható és megbízható szolgáltatások születnek.

Related Posts

Leave A Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük