Az euróövezetben még viszonylag kevesen tartanak stabilcoint, de aki használja, olykor egy használt autó árát bízza rá. Az Európai Központi Bank novemberben közzétett kutatása szerint a stabilcoin-tulajdonosok közel tizede legalább tízezer eurónyi ilyen digitális eszközt tarthatott. Frankfurtból nézve azonban legalább ilyen érdekes kérdés, hogy mi történne, ha sokan ugyanazon a napon akarnák visszakapni a pénzüket.
Minden huszadik válaszadó érintett volt
Egy kriptotőzsdén a digitális dollárnak kézenfekvő szerepe van. Aki eladja például a bitcoinját, az ellenértéket dollárhoz kötött stabilcoinban hagyhatja a következő vásárlásig. A telefonján közben ugyanúgy egy dollárban kifejezett egyenleget lát, mint korábban. Ahhoz viszont, hogy ebből a számból a kívánt pillanatban valóban elkölthető pénz legyen, a képernyő másik oldalán is történnie kell valaminek.
Az EKB 2026. november 11-én megjelent kutatása tizenegy euróövezeti ország fogyasztóinak válaszaiból rajzol képet erről a piacról. A 2025. augusztusi adatfelvételben a megkérdezettek 13 százaléka számolt be arról, hogy ő vagy valaki a háztartásában kriptoeszközt birtokol, stabilcoint pedig 5 százalékuk jelölt meg. Vagyis a teljes mintában minden huszadik válaszadó volt érintett, a kriptoeszközt tartók között viszont már több mint minden harmadik.
A tárcák többségében viszonylag kis értékű stabilcoin lapult. A 2025. novemberi válaszokból ugyanakkor a kutatók úgy becsülték, hogy a tulajdonosok közel tizedénél az állomány elérhette a tízezer eurót. A becslés a megkérdezettek saját bevallásán alapul, és az összes stabilcoin együttes értékére vonatkozik. A devizaválasztásról az augusztusi adatok árulkodnak. A kriptoeszközt tartó válaszadók 17 százaléka jelölte meg a dollárhoz kötött USDT-t, 12 százalékuk az ugyancsak dolláralapú USDC-t, míg az euróhoz kötött EURC-t 10 százalékuk. Több tokent is megjelölhettek.
Mit ér a digitális dollár egy euróban élő családnak?
A „stabil” szóval érdemes elvégezni egy egyszerű próbát. Tegyük fel, hogy egy spanyolországi család tízezer dollár értékű stabilcoint tesz félre lakásfelújításra, miközben a kivitelező euróban ad árajánlatot. Ha egy euró megvásárlásához ma 1,10 dollár kell, a tárcában lévő összeg körülbelül 9091 eurót ér. Ha a fizetés napján már 1,20 dollárba kerül egy euró, ugyanez a tízezer token mindössze 8333 euróra váltható, még az átváltási díjak előtt.
A család tehát mintegy 758 euróval kevesebbet tud kifizetni a felújításból úgy, hogy közben a stabilcoin végig pontosan tartotta az egydolláros értékét. Ha a dollár erősödik, a számítás természetesen a másik irányba működik. Egy euróban kereső és költő háztartás számára így két külön kérdés, hogy megkapja-e a tokenjéért az egy dollárt, és hogy az a dollár mennyit ér majd a számla esedékességekor.
Mi történne, ha pénteken mindenki dollárt kérne?
Képzeljünk el egy péntek délutánt, amikor kétségek támadnak egy nagy kibocsátó tartalékai körül. Az első befektetők eladják a tokenjeiket a tőzsdén, akár valamivel egy dollár alatt is, mert gyorsan ki akarnak szállni. Ettől még a kibocsátónak nem kell minden egyes eladás után dollárt utalnia. Ha az egyik kereskedő elad, a másik pedig megveszi ugyanazt a tokent, egyelőre csak a tulajdonos személye változik.
A fordulópont akkor jön el, amikor a visszaváltásra jogosult piaci szereplők nagy tételben benyújtják a tokeneket a kibocsátónál, és kérik értük a dollárt. A kibocsátó először felhasználhatja a rendelkezésére álló pénzt. Ha ennél több kell, hozzányúlhat a bankbetéteihez, vagy lejárat előtt eladhatja a tartalékban tartott amerikai kincstárjegyeinek egy részét. Minél sürgősebb az eladás, annál többet számít, milyen áron akad éppen vevő.
Hogy mekkora összegek mozoghatnak itt, arra Carolyn Wilkins, a brit jegybank pénzügyi politikai bizottságának tagja mutatott rá szeptemberben. Az USDT és az USDC mögött 2025 végén együttesen közel 150 milliárd dollárnyi amerikai kincstárjegy állt, és a két stabilcoinhoz kapcsolódó nettó vásárlások csak abban az évben mintegy 33 milliárd dollárt tettek ki. A keresletük tehát az amerikai állam rövid lejáratú finanszírozásában is érezhető. Egy visszaváltási hullám ennek a pénzáramlásnak az irányát fordíthatná meg.
A kriptotárcától az európai hitelajánlatig
Egy pékség tulajdonosa valószínűleg a bankja hitelajánlatát nézi meg, amikor új kemencét vásárolna. Aligha kezdi a napot azzal, hogy ellenőrzi egy amerikai stabilcoin kibocsátójának tartalékait. A kettő között mégis létrejöhet kapcsolat, méghozzá akkor is, ha maga a pék egész életében kizárólag euróval fizet.
A bank számára az ügyfelek számlán tartott pénze a hitelezés egyik finanszírozási forrása. Ha sok ügyfél viszi el a pénzét ugyanattól a banktól, hogy dolláralapú tokeneket vegyen, a bank magasabb betéti kamattal próbálhatja megtartani őket, vagy máshonnan szerezhet forrást. Ha a pótlás drágább, abból az új kemencére kért hitel árában is megjelenhet valamennyi. Ehhez még az EKB-nak sem kell kamatot változtatnia. A bank saját költsége és az ügyfélnek kínált hitelkamat két jegybanki ülés között is módosulhat.
Mikor nyúlna a kamathoz az EKB?
Olaf Sleijpen holland jegybankelnök már 2025 novemberében felvetette, hogy egy kellően nagy stabilcoinpiaci roham miatt az EKB-nak át kellhet gondolnia a kamatpolitikáját. A sorrend fontos. Ha a gondot az okozza, hogy a piaci szereplők hirtelen nehezen jutnak pénzhez, először a pénzügyi rendszer működését segítő intézkedések kerülnének elő. A jegybanki kamat akkor válna igazán kérdésessé, ha a fennakadás a hitelezésen és a költéseken keresztül az euróövezet gazdasági és inflációs kilátásait is átírná.
A holland jegybankelnök ezért előre az irányt sem jelölte meg. Egy stabilcoin árfolyamának megingásából önmagában még nem lehet levezetni a következő európai kamatdöntést. Frankfurtban azt kellene látni, hogy a vállalkozások elhalasztják-e a beruházásaikat, a háztartások visszafogják-e a vásárlásaikat, és mindez elegendő-e ahhoz, hogy az árak várható pályája is megváltozzon.
A novemberi kutatás szerint a stabilcoinok euróövezeti használata egyelőre főként a kriptokereskedéshez kötődik. Az igazán érdekes változás akkor jönne, ha a családok egyre gyakrabban tartanák bennük a következő havi kiadásokra szánt pénzt, a cégek pedig beszállítói számlákat rendeznének velük. Egy megingó token árfolyamát ma többnyire a kereskedő látja meg először a telefonján. Ha egyszer a pékség is ebből fizeti a lisztet, ugyanaz a néhány cent már a másnapi kenyérhez is hiányozhat.









