Első hallásra jó ötletnek tűnhet: ha a dollárhoz kötött stabilcoinok egyre népszerűbbek, akkor egy ország egyszerűen létrehozza a saját devizájának digitális változatát, és ezzel próbálja megtartani a pénzt a hazai rendszerben. Az IMF szerint azonban a történet ennél jóval bonyolultabb. Egy helyi stabilcoin ugyanis nem feltétlenül állítja meg a dollár felé menekülő tőkét – sőt, akár még könnyebbé is teheti az átváltást.
A stabilcoinok az elmúlt években csendben a kriptopiac egyik legfontosabb pénzügyi infrastruktúrájává nőtték ki magukat. Már nem egyszerűen arról van szó, hogy a kereskedők USDT-ben vagy USDC-ben parkoltatják a pénzüket két kriptós ügylet között. A dollárhoz kötött digitális eszközök egyre több országban működnek alternatív megtakarításként, nemzetközi fizetési eszközként és – különösen gyengébb helyi valuták mellett – digitális dollárként.
Ez viszont komoly fejtörést okozhat a feltörekvő gazdaságok jegybankjainak. Dan Katz, a Nemzetközi Valutaalap első vezérigazgató-helyettese augusztus 7-én Fokvárosban arról beszélt, hogy a kormányok egyik kézenfekvőnek tűnő válasza, a helyi devizákhoz kötött stabilcoinok létrehozása, könnyen visszafelé sülhet el. A digitális helyi pénz ugyanis adott esetben nem falat épít a dollárstabilcoinok elé, hanem éppen egy új hidat hozzájuk.
A helyi stabilcoinból könnyen digitális dollár lehet
A probléma kulcsa az, hogy mi történik akkor, amikor egy helyi pénzhez kötött stabilcoin már szabadon mozog a blockchainen, és közvetlenül átváltható például egy dollárhoz kötött tokenre. Innentől kezdve a felhasználónak nem feltétlenül kell végigmennie a hagyományos banki vagy devizapiaci rendszeren ahhoz, hogy dollárkitettséget szerezzen. Elég lehet néhány on-chain tranzakció, és a helyi digitális pénz máris dollárstabilcoinban landol.
Katz szerint éppen itt fordulhat önmaga ellen a védekezés. A hagyományos tőkekorlátozások ugyanis elsősorban bankokra, devizakereskedőkre és más szabályozott pénzügyi közvetítőkre épülnek. Ha azonban a tőke blockchainen mozog, ezeknek a klasszikus ellenőrzési pontoknak a jelentősége csökkenhet. A kormány tehát létrehozhat egy helyi stabilcoint azért, hogy megtartsa a pénzt a saját monetáris rendszerében, közben viszont olyan digitális belépési pontot teremthet, amelyről még egyszerűbbé válik az ugrás a dollárba.
Ez főként azokban az országokban lehet érzékeny kérdés, ahol a lakosság már most is keresi a lehetőséget arra, hogy megtakarításait stabilabb devizában tartsa. Ha a helyi valuta folyamatosan gyengül, magas az infláció, vagy korlátozott a külföldi pénzekhez való hozzáférés, akkor egy technikailag könnyen elérhető digitális dollár óriási vonzerőt jelenthet.
A stabilcoinpiacon már most is a dollár diktál
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a globális stabilcoinpiac eleve szinte teljes egészében dollárközpontú. A piac összesített kapitalizációja mintegy 309,7 milliárd dollárra nőtt, miközben egy évvel korábban még körülbelül 260 milliárd dollárnál járt. Ennek az állománynak a túlnyomó része amerikai dollárhoz kötött eszközökben található, vagyis a stabilcoinok terjedése gyakorlatilag egyben a digitális dollár terjedését is jelenti.
Ez nem csupán a kriptokereskedők szokásairól árulkodik. Az IMF által idézett adatok szerint egy 200 dolláros stabilcoin-utalás költsége az adott piaci útvonaltól függően igen széles tartományban mozoghat, és bizonyos országokban a dollárhoz kötött tokenek még felárral is forognak. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók hajlandók lehetnek 1 digitális dollárért 1 dollárnál többet fizetni, csak azért, hogy hozzáférjenek az amerikai devizához kötött eszközhöz.
A prémium mögött pedig nagyon is racionális gazdasági megfontolás állhat. Ha a helyi valuta gyorsan veszít az értékéből, akkor a dollárban denominált stabilcoin nem feltétlenül spekuláció, hanem egyszerű vagyonvédelem. Ugyanez történhet akkor is, amikor a lakosság hivatalos csatornákon csak nehezen jut dollárhoz: a blockchain ilyenkor alternatív devizapiacként kezd működni.
Digitális menekülőút az infláció elől
A stabilcoinok egyik legfontosabb tulajdonsága éppen az, hogy a felhasználónak sok esetben nincs szüksége hagyományos dollárszámlára ahhoz, hogy dollárban tartsa a vagyonának egy részét. Egy megfelelő kriptotárcával és hozzáféréssel a digitális piachoz akár néhány perc alatt elérhetővé válhat az, amihez korábban banki kapcsolat, devizaszámla vagy hivatalos pénzváltó kellett.
Ez a lehetőség különösen vonzó lehet magas inflációval vagy tartós devizagyengüléssel küzdő gazdaságokban. Ha valaki azt látja, hogy a fizetése helyi pénzben hónapról hónapra egyre kevesebbet ér, könnyen arra juthat, hogy megtakarításának legalább egy részét dollárhoz kötött stabilcoinban tartja. Ha pedig a digitális dollár a fizetésekben és pénzküldésekben is használható, akkor idővel már nemcsak megtakarítási eszközként, hanem párhuzamos pénzügyi infrastruktúraként kezdhet működni.
Pontosan ettől tartanak egyre jobban a nemzetközi pénzügyi intézmények. A stabilcoin ugyanis ott is képes lehet digitális dollárosodást létrehozni, ahol fizikailag nem forog nagy mennyiségű amerikai készpénz, és a hagyományos banki dollárbetétek használata sem kiemelkedő.
A tőkekorlátozás blockchainen már másképp működik
A Nemzetközi Fizetések Bankjának kutatói szintén arra jutottak, hogy a dollárfedezetű stabilcoinok a dollárosodás új formáját hozhatják létre, amelyet a hagyományos tőkekorlátozások nehezebben tudnak megfékezni. Egy kormány viszonylag egyszerűen szabályozhatja, hogy egy helyi bank milyen feltételekkel nyithat dollárszámlát vagy mennyi devizát adhat el egy ügyfélnek. Sokkal nehezebb azonban ugyanezt az ellenőrzést globális blockchain-hálózatokra kiterjeszteni.
A stabilcoinok ezért olyan rést nyithatnak a hagyományos monetáris rendszeren, amely különösen a feltörekvő piacokon válhat fontossá. Ha a lakosság egyre nagyobb része a helyi pénz helyett digitális dollárt kezd használni megtakarításra, fizetésre vagy elszámolásra, akkor csökkenhet a nemzeti valuta iránti kereslet. Innen pedig a probléma már nem pusztán technológiai vagy kriptoszabályozási kérdés, hanem közvetlenül a jegybankok mozgásterét érinti.
A monetáris politika ugyanis elsősorban akkor hatékony, ha a gazdaság döntő része továbbra is a helyi devizára épül. Ha viszont a megtakarítások, egyes árak és tranzakciók fokozatosan dolláralapú digitális eszközök felé tolódnak, a kamatemelés vagy kamatcsökkentés egyre kisebb hatást gyakorolhat a tényleges pénzügyi viselkedésre.
Nigéria megmutatja, milyen gyorsan változhat a pénzhasználat
Nigéria különösen látványos példája annak, hogyan találhat egymásra a gyengébb helyi valuta, az erős kriptoadaptáció és a stabilcoinok iránti kereslet. Az IMF elemzése szerint az országba 2023 júliusa és 2024 júniusa között mintegy 59 milliárd dollár értékű kriptoeszköz áramlott. Nigéria a 2024-es globális kriptoadaptációs rangsorban is a világ élmezőnyében, a második helyen szerepelt.
Még beszédesebb, hogy 2019 óta a Szaharától délre fekvő Afrika stabilcoin-beáramlásának nagyjából 60 százaléka Nigériához köthető. Ezek a számok azt mutatják, hogy a stabilcoinok használata olyan piacokon tud igazán felpörögni, ahol kézzelfogható gazdasági problémára adnak választ. Ilyen probléma lehet az infláció, a gyengülő hazai deviza, a nemzetközi fizetések magas költsége vagy éppen a dollárhoz való korlátozott hozzáférés.
Egy nigériai felhasználó számára ezért egy dollárstabilcoin teljesen más jelentéssel bírhat, mint egy amerikai kriptokereskedőnek. Az egyik oldalon lehet kereskedési eszköz, a másikon viszont megtakarítási forma, nemzetközi fizetési csatorna vagy akár a helyi pénzzel szembeni biztonsági háló.
Ha mindenki dollárba menekül, a jegybank keze is meg van kötve
A digitális dollárosodás egyik legnagyobb kockázata az, hogy önmagát erősítő folyamat alakulhat ki. Minél gyengébb a bizalom a helyi valutában, annál többen fordulhatnak dollárstabilcoinok felé. Minél többen váltanak át, annál kevésbé van szükségük a helyi pénzre, ami tovább gyengítheti annak gazdasági szerepét.
Ez különösen kellemetlen helyzetbe hozhatja a jegybankokat. A monetáris politikai eszköztár – például a kamatok változtatása – elsősorban a helyi pénzben denominált hitelekre, betétekre és pénzügyi eszközökre hat. Ha azonban a gazdaság egyre nagyobb szelete dollárstabilcoinokban tartja a megtakarításait vagy bonyolítja a tranzakcióit, a jegybank intézkedései egyre kevésbé érhetik el a kívánt hatást.
A stabilcoinok térnyerése ezért nem feltétlenül úgy veszélyezteti a nemzeti valutákat, hogy egyik napról a másikra leváltja őket. Sokkal valószínűbb egy fokozatos folyamat, amelyben a digitális dollár először megtakarítási eszközzé, majd fizetési megoldássá, végül pedig egyfajta párhuzamos pénzügyi rendszer alapjává válik.
Az IMF szerint most kell lépni, nem akkor, amikor már késő
Katz szerint a szabályozóknak mindenekelőtt sokkal pontosabban kell látniuk, hogy valójában mekkora stabilcoin-forgalom zajlik az egyes országokban. A jelenlegi adatok sok esetben hiányosak, miközben a blockchainen zajló tranzakciók egyre nagyobb gazdasági jelentőséget képviselnek. Az IMF ezért azt sürgeti, hogy a kormányok és jegybankok már most kezdjék el bezárni az adatgyűjtésben meglévő réseket.
Ugyanilyen fontos lehet a fiat pénz és a kriptoeszközök közötti belépési és kilépési pontok, vagyis az on-ramp és off-ramp szolgáltatások megfelelő szabályozása. Ezek azok a helyek, ahol a hagyományos pénzügyi rendszer és a kriptogazdaság ténylegesen találkozik. Ha egy állam a tőkemozgásokat szeretné ellenőrizni, akkor a jövőben valószínűleg már nem lesz elég csak a bankokat és a hagyományos pénzváltókat figyelnie.
A kihívás persze abban rejlik, hogy a túl szigorú szabályozás könnyen a kevésbé ellenőrizhető csatornák felé terelheti a felhasználókat. A hatóságoknak ezért úgy kellene megtalálniuk az egyensúlyt, hogy közben ne fojtsák meg a technológiai innovációt, de ne is veszítsék el teljesen a rálátást a digitális tőkemozgásokra.
Az AI még egy lapáttal rátehet a stabilcoin-boomra
Katz szerint ráadásul nem biztos, hogy a stabilcoinok jelenlegi növekedési üteme jelenti a történet végét. A mesterséges intelligencia terjedése újabb lendületet adhat a programozható digitális pénzek használatának, különösen akkor, ha AI-ügynökök egyre több automatikus tranzakciót hajtanak végre egymás között.
Ebben a világban a stabilcoin kifejezetten kézenfekvő fizetési eszköz lehet. Egy algoritmusnak nincs szüksége bankfiókra vagy műanyag kártyára, viszont olyan digitális pénzre igen, amely folyamatosan elérhető, gyorsan mozgatható és programozott feltételek mellett is használható. A blockchain-alapú stabilcoinok pontosan ezt a funkciót tölthetik be.
Ha az AI-alapú gazdasági szereplők valóban szélesebb körben megjelennek, akkor a stabilcoinok használata nemcsak emberek között, hanem gépek és automatizált szolgáltatások között is felgyorsulhat. Ez pedig még sürgetőbbé teszi azt a kérdést, hogy a szabályozás képes lesz-e lépést tartani a technológiai fejlődéssel.
A stabilcoin többé nem csak kriptós történet
Az IMF figyelmeztetésének talán ez a legfontosabb tanulsága. A stabilcoinokat ma már nem lehet egyszerűen a Bitcoin, a kriptotőzsdék vagy a spekulatív tokenek mellé tenni, és kizárólag kriptopiaci jelenségként kezelni. Egyre inkább a globális pénzügyi rendszer, a devizapiacok és a monetáris politika részévé válnak.
A feltörekvő országok számára ebben egyszerre rejlik lehetőség és komoly kockázat. A stabilcoinok olcsóbb nemzetközi pénzküldést, könnyebb dollárhozzáférést és új digitális fizetési infrastruktúrát hozhatnak. Ugyanezek a tulajdonságok azonban megkönnyíthetik a tőke kivonulását a helyi valutából, gyengíthetik a jegybank monetáris kontrollját és tovább erősíthetik az amerikai dollár globális szerepét.
Ezért lehet különösen érdekes Katz figyelmeztetése a helyi stabilcoinokkal kapcsolatban. Egy ország digitális pénzt hozhat létre azért, hogy megerősítse saját valutáját, de ha közben a blockchainen mindössze néhány kattintás választja el a felhasználót a digitális dollártól, akkor a végeredmény éppen az ellenkezője lehet.
A következő évek egyik nagy pénzügyi kérdése így már nem az lesz, hogy elterjednek-e a stabilcoinok. Sokkal inkább az, hogy melyik devizákhoz kötött stabilcoinok terjednek el, kik használják őket, és mit jelent mindez a nemzeti valuták jövője szempontjából.
