Kanada szigorú keretek közé szorítaná a stabilcoinok piacát: az új szabálytervezet megtiltaná a tokenek tartásáért fizetett kamatot és hozamot, miközben legfeljebb 1 százalékban korlátozná a visszaváltási díjat. A kibocsátók harmadik fél bevonásával sem kerülhetnék meg a hozamtilalmat, a visszaváltási kérelmeket pedig három munkanapon belül kellene teljesíteniük. A javaslat célja, hogy a stabilcoinok megbízható digitális fizetési eszközként működjenek, világosan elkülönülve a kamatozó megtakarításoktól.
Új szabályok készülnek a kanadai stabilcoinpiacon
A kanadai pénzügyminisztérium által előterjesztett stabilcoin-szabályozási tervezet 2026. október 24-én jelent meg az ország hivatalos közlönyében. A közzététellel elindult a 60 napos társadalmi egyeztetés, amely december 23-ig tart. A részletszabályok tehát egyelőre javaslatok: végleges tartalmuk a konzultáció nyomán még változhat.
A tervezet a 2026 márciusában királyi jóváhagyást kapott Stablecoin Act alkalmazásához szükséges rendelkezéseket határozná meg. A hagyományos pénznemhez kötött stabilcoinok érintett kibocsátóinak a kanadai jegybanknál, a Bank of Canadánál kellene regisztrálniuk, amely a szabályok betartásának felügyeletében is központi szerepet kapna. A csomag a kibocsátás mellett a tartalékkezelést, a visszaváltást és a stabilcoinokra épülő fizetési szolgáltatásokat is érinti. Hozamtilalom: a közvetítők sem jelenthetnének kibúvót
A tervezet egyik legfontosabb eleme, hogy pontosítaná a stabilcoinok tartásához kötött kamat- és hozamfizetés törvényi tilalmát. A kibocsátók nem kínálhatnának olyan juttatást, amely arra ösztönzi a felhasználókat, hogy több tokent tartsanak, vagy hosszabb ideig őrizzék meg azokat. A szabályozás ezzel a birtokláshoz kapcsolódó pénzügyi ösztönzőket venné célba.
A korlátozás a harmadik felekkel kötött megállapodásokra is kiterjedne. Így például nem jelentene megoldást az a konstrukció, amelyben egy partner fizeti ki a hozamot a felhasználónak, de ennek költségét valójában a stabilcoin kibocsátója finanszírozza. A javaslat a bevételmegosztási megállapodásokat is lefedné, amennyiben azok ilyen ösztönzőrendszer részét képezik.
Ez a különbségtétel a szolgáltatók üzleti modellje szempontjából különösen fontos. A szabályozás nem pusztán azt vizsgálná, hogy technikailag melyik vállalkozás utalja a jutalmat, hanem azt is, milyen kapcsolat áll a kibocsátó és a kifizetést végző partner között. A hozamfizetés kiszervezése így önmagában nem tenné megengedetté a konstrukciót.
A használati jutalom továbbra is megengedett maradhat
A tervezet különbséget tesz a stabilcoin tartásáért és annak használatáért járó jutalom között. Az olyan kedvezmények, amelyek kizárólag a token felhasználásához kapcsolódnak, továbbra is megengedettek maradhatnának. Egy fizetési tranzakcióhoz kötődő jutalom ezért más megítélés alá eshetne, mint a tárcában tartott egyenleg után rendszeresen jóváírt hozam.
A kormányzati megközelítés célja, hogy a stabilcoinok elkülönüljenek a bankbetétekkel és más kamatozó pénzügyi termékekkel közvetlenül versenyző konstrukcióktól. A hangsúly ennek megfelelően a fizetésen és az érték továbbításán lenne. A kibocsátók közötti versenyben így nagyobb szerepet kaphatna a használhatóság, a költség és a visszaválthatóság.
Három munkanapos visszaváltás, legfeljebb 1 százalékos díj
A kibocsátóknak a visszaváltási kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül, a stabilcoinhoz rendelt referencia-pénznemben kellene teljesíteniük a visszaváltást. Az átváltási arány egy az egyhez lenne, és nem határozhatnának meg minimális visszaváltási összeget. Ez azt jelentené, hogy a kisebb egyenleggel rendelkező tulajdonosok számára is biztosítani kellene ezt a lehetőséget.
A visszaváltásért felszámított díj legfeljebb a visszaváltott összeg 1 százaléka lehetne. Ez felső korlátot jelentene, nem kötelező díjszintet: a szolgáltatók ennél alacsonyabb költséget is alkalmazhatnának. Szemléltetésként egy 1000 egységnyi referencia-pénznemet képviselő stabilcoin-állomány visszaváltásakor a díj maximum 10 pénzegység lehetne.
A tervezethez kapcsolódó indoklás szerint a piacon a visszaváltási díjak felső szintje jellemzően 0,1 százalék körül alakult. A döntéshozók ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy az ilyen alacsony jogszabályi plafon túlságosan szigorú lehetne az új vagy kisebb méretű kibocsátók számára. Az 1 százalékos korlát ezért a felhasználók védelme mellett a piacra lépő vállalkozások működési lehetőségeit is figyelembe venné.
Szigorúan meghatároznák a tartalékeszközöket
A stabilcoinok mögötti fedezet összetételét szintén korlátoznák. A megengedett tartalékok közé készpénz, legfeljebb három hónapon belül lejáró állampapír, egymunkanapos fordított repóügylet, valamint kizárólag megfelelő eszközökből álló pénzpiaci alap tartozhatna. A hangsúly a rövid lejáraton és a gyors hozzáférhetőségen lenne.
A tartalékok minősége azért lényeges, mert a stabilcoin névleges árfolyamrögzítése önmagában még nem biztosítja a problémamentes visszaváltást. Ha egyszerre sok tulajdonos szeretné hagyományos pénzre cserélni a tokenjeit, a kibocsátónak rövid idő alatt kell megfelelő pénzösszeghez jutnia. A likvid tartalékokra és a teljesítési határidőre vonatkozó előírások ezt a működési követelményt támogatnák.
A fizetési szolgáltatókra is kiterjedne a felügyelet
A törvény hatálybalépésekor már működő kibocsátóknak 30 napjuk lenne a regisztrációs kérelem benyújtására a Bank of Canadához. Ez a határidő a jelentkezésre vonatkozna, nem a regisztráció automatikus megszerzésére. A meglévő szereplőknek ezért az új keretrendszerhez való alkalmazkodást is elő kellene készíteniük.
A stabilcoinokkal fizetési funkciókat ellátó szolgáltatók a kanadai Retail Payment Activities Act hatálya alá is bekerülnének. A szabályozási csomag így a kibocsátókon túl azokat a szereplőket is érintené, amelyek a tokenek mindennapi pénzforgalmi használatát biztosítják. Piaci szempontból a javaslat egyértelmű irányt jelez: a kanadai keretrendszer a stabilcoinok fizetési szerepét erősítené, miközben korlátozná a tartásukhoz kapcsolódó hozamígéreteket.
