A stabilcoinokat gyakran a nemzetközi pénzküldés olcsóbb és gyorsabb alternatívájaként emlegetik, az Olasz Nemzeti Bank friss elemzése azonban árnyalja ezt a képet. A vizsgálat szerint hiába alacsonyak maguk a blokkláncon fizetett tranzakciós díjak, a kriptó fiat pénzre történő visszaváltásakor jelentkező költségek sok esetben részben vagy teljesen eltüntethetik a stabilcoinok kezdeti előnyét.
A stabilcoin-utalás nem mindig olcsóbb
Az Olasz Nemzeti Bank egy olyan jelentést tett közzé, amely azt vizsgálta, hogy a stabilcoinokra épülő nemzetközi pénzküldések valóban olcsóbbak és gyorsabbak-e a hagyományos pénzügyi szolgáltatásoknál.
A kutatás tíz valós pénzküldési útvonalat elemzett, amelyek Olaszországot Argentínával, Brazíliával, Dél-Afrikával, az Egyesült Arab Emírségekkel és Japánnal kötötték össze.
Az eredmények szerint a stabilcoinok blokkláncon történő továbbításának átlagos közvetlen költsége mindössze körülbelül 0,4% volt. Ez első ránézésre kifejezetten kedvező, különösen azokhoz a hagyományos nemzetközi átutalásokhoz képest, amelyeknél több közvetítő, devizaátváltási költség és banki díj is megjelenhet.
A probléma azonban nem feltétlenül a blokkláncon jelentkezik.
Az olasz jegybank megállapítása szerint a teljes felhasználói költség sok esetben magasabb lett, amikor a címzett a stabilcoint helyi fiat pénzre – például euróra, brazil realra vagy japán jenre – akarta váltani.
Ez azért fontos, mert a legtöbb hétköznapi felhasználó számára önmagában a digitális token nem feltétlenül elegendő. A pénzt végül rendszerint bankszámlán, készpénzben vagy helyi fizetőeszköz formájában szeretnék felhasználni.
A rejtett költségek a kiutalásnál jelennek meg
A jelentés szerint a stabilcoin-alapú pénzküldés legnagyobb költségei sok esetben nem az on-chain tranzakció során, hanem az úgynevezett off-ramp, vagyis a kriptóról fiat pénzre történő visszaváltás folyamatában keletkeznek.
A felhasználónak ilyenkor többféle díjjal is számolnia kellhet.
Ilyen lehet például a bankszámlára történő kiutalás költsége, a devizaárfolyamban elrejtett felár, a kriptotőzsde kereskedési vagy átváltási díja, illetve bizonyos esetekben a készpénzfelvételhez kapcsolódó további költség.
Különösen fontos tényező a devizaspread, vagyis a vételi és eladási árfolyam közötti különbség. A szolgáltatók gyakran nem külön díjként számítják fel ezt a költséget, hanem az általuk alkalmazott árfolyamba építik be. Emiatt a felhasználó számára első pillantásra olcsónak tűnhet egy tranzakció, miközben az átváltás során már jelentős veszteség keletkezik.
A jegybank szerint ezek a fiat be- és kilépési pontokhoz kapcsolódó költségek könnyen semlegesíthetik a blokklánc alacsony tranzakciós díjaiból származó megtakarítást.
Ez jól mutatja, hogy egy stabilcoin-utalás valódi költségének kiszámításakor nem elegendő kizárólag a hálózati díjat figyelni.
A felhasználónak a teljes folyamatot kell vizsgálnia: mennyibe kerül fiat pénzből stabilcoint vásárolni, mennyi a blokkláncon történő továbbítás díja, és végül milyen áron lehet a digitális eszközt ismét helyi pénznemre váltani.
A Wise több útvonalon is versenyképesebb volt
Az Olasz Nemzeti Bank a stabilcoin-alapú pénzküldés költségeit a Wise hagyományos nemzetközi pénzforgalmi szolgáltatásával is összehasonlította.
Az eredmények nem mutattak egyértelmű stabilcoin-fölényt.
A tíz vizsgált pénzküldési útvonalból mindössze három esetében bizonyult olcsóbbnak a stabilcoin használata. Négy útvonalon a stabilcoin-alapú megoldás drágább volt, míg a fennmaradó esetekben a két megoldás költsége nagyjából hasonló szinten alakult.
Ez jelentős megállapítás, mivel a kriptopiacon gyakran jelenik meg az az érvelés, hogy a blokklánc-alapú fizetések automatikusan olcsóbbak a hagyományos pénzügyi infrastruktúránál.
A jegybank elemzése szerint azonban ez csak bizonyos körülmények között igaz.
Nagyon sok múlik azon, hogy az adott országban milyen likvid a stabilcoinpiac, mekkora az átváltási spread, milyen díjakkal dolgoznak a helyi kriptotőzsdék, és mennyire hatékony a fiat pénzhez kapcsolódó pénzügyi infrastruktúra.
Egy olyan országban, ahol könnyen és olcsón lehet stabilcoint vásárolni vagy eladni, a blokkláncos pénzküldés komoly versenyelőnyre tehet szert. Ha azonban kevés szolgáltató működik, alacsony a likviditás, vagy magasak a banki és váltási költségek, akkor ez az előny gyorsan eltűnhet.
A stabilcoin továbbra is függ a hagyományos bankrendszertől
A jelentés egyik legfontosabb következtetése, hogy a stabilcoinok decentralizált technológiai háttere ellenére a valós gazdaságban továbbra is jelentős mértékben kapcsolódnak a hagyományos pénzügyi rendszerhez.
A blokkláncon egy stabilcoin néhány másodperc vagy perc alatt továbbítható a világ másik felére, gyakran nagyon alacsony költség mellett. Ez technológiai szempontból komoly előrelépést jelenthet.
A folyamat azonban rendszerint egy fiat pénzügyi ponton kezdődik és ott is ér véget.
A küldőnek először stabilcoint kell vásárolnia valamilyen hagyományos pénznemért, a címzettnek pedig sok esetben ismét helyi valutára kell váltania azt.
Ezeknél a pontoknál újra megjelennek a bankok, szabályozott kriptotőzsdék, fizetési szolgáltatók és egyéb pénzügyi közvetítők.
Ez azt jelenti, hogy bár a stabilcoin képes lehet megkerülni a hagyományos bankközi utalási rendszert a tranzakció középső szakaszában, a teljes pénzügyi folyamatból a banki infrastruktúra még nem tűnik el.
A jegybank elemzése éppen ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a stabilcoinok hatékonyságát nemcsak maga a blokklánc, hanem a köré épülő pénzügyi infrastruktúra minősége is meghatározza.
Mi az on-ramp és az off-ramp, és miért ennyire fontos?
A kriptopiacon gyakran használják az on-ramp és off-ramp kifejezéseket.
Az on-ramp azt a folyamatot jelenti, amikor a felhasználó hagyományos pénzből – például euróból – kriptoeszközt vagy stabilcoint vásárol.
Az off-ramp ennek az ellenkezője: amikor a stabilcoint ismét hagyományos fiat pénzre váltják és például bankszámlára utalják.
Ezek a szolgáltatások kulcsszerepet töltenek be a kripto és a hagyományos pénzügyi világ között.
Ha ezek a kapuk drágák vagy lassúak, akkor a blokklánc technológiai előnyeinek egy része elveszhet.
Tegyük fel például, hogy valaki 1000 euró értékű stabilcoint küld külföldre, és a blokklánc díja mindössze 4 eurónak megfelelő összeg, vagyis körülbelül 0,4%.
Ha azonban a címzett a visszaváltáskor további 1,5%-os devizafelárat és 1%-os kiutalási díjat fizet, akkor a teljes költség már közel 3%-ra emelkedhet.
Ebben az esetben már könnyen elképzelhető, hogy egy hagyományos fintech szolgáltató összességében olcsóbb megoldást kínál.
A likviditás döntő tényező lehet
A stabilcoinok versenyképességét jelentősen befolyásolja a helyi piac likviditása is.
A likviditás leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy egy eszközt milyen könnyen lehet megvásárolni vagy eladni anélkül, hogy az ügylet jelentősen elmozdítaná az árfolyamot.
Ha például egy adott országban sokan kereskednek egy bizonyos stabilcoin és a helyi deviza között, akkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbség jellemzően kisebb lehet.
Alacsony likviditás mellett viszont nagyobb spread alakulhat ki, ami növeli a tényleges tranzakciós költséget.
Ez különösen a kisebb vagy kevésbé fejlett kriptopiacokon lehet jelentős probléma.
A stabilcoinok globális működése tehát önmagában még nem garantálja azt, hogy minden országban ugyanazt a költségelőnyt biztosítják.
A felhasználói élményt továbbra is erősen meghatározza a helyi pénzügyi és kriptotőzsdei infrastruktúra.
Mit jelent mindez a stabilcoinok jövőjére nézve?
A jegybank elemzése nem azt állítja, hogy a stabilcoinok alkalmatlanok lennének nemzetközi pénzküldésre.
Sokkal inkább arra mutat rá, hogy az előnyeik feltételesek.
Bizonyos pénzküldési útvonalakon a stabilcoinok valóban gyorsabbak és olcsóbbak lehetnek a hagyományos szolgáltatásoknál. Más esetekben azonban a váltási és kiutalási költségek miatt eltűnhet ez az előny.
A stabilcoinok hosszabb távú versenyképessége ezért valószínűleg nem pusztán azon múlik majd, hogy egy blokklánc mennyire gyors vagy olcsó.
Legalább ilyen fontos lesz az is, hogy mennyire fejlettek a fiat és kripto közötti átjárók, milyen verseny alakul ki a szolgáltatók között, és csökkennek-e a váltási, banki és kiutalási díjak.
Ha az on-ramp és off-ramp infrastruktúra hatékonyabbá válik, a stabilcoinok sokkal erősebb pozícióba kerülhetnek a nemzetközi pénzküldési piacon.
Ellenkező esetben fennmaradhat az a paradox helyzet, amelyre az olasz jegybank mostani elemzése is rámutat: maga a blokkláncos tranzakció rendkívül olcsó lehet, miközben a teljes pénzküldés mégsem az.
A szabályozóknak is fontos üzenetet küld a jelentés
A vizsgálat nemcsak a felhasználók, hanem a döntéshozók számára is fontos tanulságokat hordoz.
A stabilcoinok egyre szorosabban kapcsolódnak a hagyományos pénzügyi rendszerhez, ezért a szabályozás során nem elegendő pusztán a tokeneket vagy a mögöttük működő blokkláncokat vizsgálni.
A teljes ökoszisztéma működését figyelembe kell venni: a kibocsátókat, kriptotőzsdéket, pénzügyi közvetítőket, fiat átjárókat és banki kapcsolatokat egyaránt.
A fogyasztóvédelem szempontjából különösen fontos lehet a díjak átláthatósága.
A felhasználónak ugyanis nemcsak azt kellene látnia, hogy mennyi a blokklánc tranzakciós díja, hanem azt is, hogy a teljes folyamat során várhatóan mekkora költséggel szembesül.
Minél átláthatóbbá válik ez a teljes költségszerkezet, annál könnyebben lehet összehasonlítani a stabilcoin-alapú és a hagyományos pénzküldési megoldásokat.
A stabilcoinok valódi versenye a fiat kapuknál dőlhet el
Az Olasz Nemzeti Bank elemzése fontos valóságtesztet jelent a stabilcoin-alapú pénzküldés számára.
A blokklánc önmagában képes lehet gyors, olcsó és átlátható tranzakciókat biztosítani, de a hétköznapi felhasználó számára a teljes folyamat számít.
Ha a kriptóról fiat pénzre történő átváltás drága, a stabilcoinok egyik legnagyobb ígérete – az alacsony nemzetközi utalási költség – részben elveszítheti jelentőségét.
A következő években ezért nem feltétlenül a blokkláncok tranzakciós díjainak további csökkenése lehet a legfontosabb versenytényező.
Sokkal nagyobb jelentősége lehet annak, hogy a szolgáltatók mennyire tudják olcsóbbá, gyorsabbá és átláthatóbbá tenni a fiat pénz és a stabilcoinok közötti átjárást.
Ha ezen a területen sikerül jelentős fejlődést elérni, a stabilcoinok valóban komoly kihívóivá válhatnak a hagyományos nemzetközi pénzküldési szolgáltatásoknak. Addig azonban minden felhasználónak érdemes a teljes tranzakciós költséget vizsgálnia, nem pusztán azt, hogy mennyibe kerül a token továbbítása a blokkláncon.
Gyakori kérdések
Miért nem mindig olcsóbb stabilcoinnal pénzt küldeni?
Azért, mert a blokkláncon fizetett alacsony tranzakciós díjon túl további költségek jelentkezhetnek a stabilcoin fiat pénzre történő visszaváltásakor. Ide tartozhatnak a váltási felárak, kriptotőzsdei díjak, banki kiutalási költségek és készpénzfelvételi díjak.
Mit állapított meg az Olasz Nemzeti Bank vizsgálata?
A jegybank tíz nemzetközi pénzküldési útvonalat elemzett. A stabilcoinok három esetben bizonyultak olcsóbbnak a Wise szolgáltatásánál, négy esetben drágábbak voltak, a fennmaradó útvonalakon pedig hasonló költségszintet mértek.
Mennyi volt a stabilcoinok átlagos blokkláncos tranzakciós költsége?
A vizsgált tranzakcióknál az on-chain díj átlagosan körülbelül 0,4% volt. A teljes felhasználói költség azonban ennél magasabb lehetett a fiat pénzre történő visszaváltás miatt.
Mi az off-ramp a kriptopiacon?
Az off-ramp azt a folyamatot jelenti, amikor egy kriptoeszközt vagy stabilcoint hagyományos fiat pénzre, például euróra vagy dollárra váltanak, majd azt bankszámlára vagy más hagyományos pénzügyi csatornára továbbítják.
Versenyképesek lehetnek még a stabilcoinok a nemzetközi pénzküldésben?
Igen. Bizonyos országok és pénzküldési útvonalak esetében már most is költséghatékonyabbak lehetnek. Hosszabb távon azonban nagyban függ a versenyképességük attól, hogy mennyire olcsóvá és hatékonnyá válnak a fiat és kripto közötti átváltási szolgáltatások.
