1. Először az USDT visszakerülhet a Tether Treasury-be
Tegyük fel, hogy egy intézményi ügyfél 1 milliárd USDT-t vált vissza dollárra. Az USDT ilyenkor visszakerülhet egy Tether által ellenőrzött treasury-tárcába.
Ezen a ponton fontos különbséget tenni két fogalom között:
Treasury-ben lévő USDT ≠ forgalomban lévő USDT.
A Tether Treasury-ben tartott tokenek létezhetnek a blokkláncon, miközben nem vesznek részt aktívan a piaci forgalomban. A Tether ezeket később akár újra kibocsáthatja, ha ismét jelentkezik irántuk megfelelő kereslet. A vállalat hivatalos tájékoztatása is különbséget tesz az engedélyezett, illetve ténylegesen forgalomba hozott tokenek között.
2. A Tether dönthet úgy, hogy nem tartja meg őket a Treasury-ben
Ha a vállalat úgy ítéli meg, hogy az adott tokenmennyiségre nincs szükség, akkor végrehajthatja a tényleges burn, vagyis tokenégetési műveletet.
Egyszerűsítve:
1 000 000 000 USDT forgalomban
→ visszaváltás
→ USDT a Tether Treasury-ben
→ burn
→ 1 000 000 000 USDT megszűnik
Az utolsó lépésnél nem egyszerűen arról van szó, hogy az érméket egy másik tárcába mozgatják. Az adott hálózat tokenmechanizmusa révén csökken a létező/engedélyezett USDT-mennyiség.
3. Mi történik a blokkláncon?
Ez függ attól, hogy melyik USDT-verzióról beszélünk. Az USDT ugyanis nem saját blokkláncon futó coin, hanem több hálózaton kibocsátott token.
Ethereumon például egy intelligens szerződés tartja nyilván többek között az egyes címek USDT-egyenlegét és a token teljes kínálatát. A Tether kibocsátói jogosultságokkal rendelkezik a szerződés bizonyos adminisztratív műveletei felett.
Technikai értelemben tehát egy égetés lényege nagyjából:
Treasury-egyenleg csökkentése + az adott hálózaton nyilvántartott tokenkínálat csökkentése.
Ez lényegesen erősebb művelet annál, mintha valaki egyszerűen elküldené az USDT-t egy olyan címre, amelynek privát kulcsa senkinél nincs.
4. Miért fontos a „mint”, „authorized” és „issued” különbsége?
A Tether működésének megértésénél ez az egyik legfontosabb rész.
Képzeljük el, hogy a Tether egy adott hálózaton 2 milliárd új USDT-t autorizál, de még nem adja át azokat ügyfeleknek. A tokenek a Tether Treasury-ben maradhatnak, és későbbi kibocsátási igények kiszolgálására használhatók.
Ezért amikor például azt látjuk egy blokkláncfigyelő szolgáltatásban, hogy:
„Tether minted 2,000,000,000 USDT”
abból nem feltétlenül következik, hogy kétmilliárd új dollárnyi vásárlóerő azonnal megjelent a kriptopiacon.
Ugyanez fordítva is igaz.
Ha a Tether eléget pl. 1,75 milliárd USDT-t, abból nem következik automatikusan, hogy ugyanabban a pillanatban 1,75 milliárd dollár hagyta el a kriptopiacot. A tokenek korábban már visszakerülhettek a Treasury-be, és az égetés ennek későbbi könyvelési/on-chain lezárása lehet. A Tether maga is jelzi, hogy treasury-ben lévő, korábban autorizált tokenek elégetésére sor kerülhet az adott blokkláncon lévő engedélyezett mennyiség csökkentése érdekében.
5. Akkor a „burn addressre küldik” megfogalmazás pontos?
USDT esetében ezt nem tekinthetjük általános magyarázatként.
Sok kriptovalutánál valóban az a tokenégetés módszere, hogy tokeneket egy úgynevezett dead addressre vagy bizonyíthatóan elkölthetetlen címre küldenek, például egy 0x000...dead jellegű címre. A tokenek ilyenkor technikailag továbbra is láthatók a blokkláncon, csak senki nem tudja elkölteni őket.
A Tether esetében azonban ennél pontosabb úgy fogalmazni, hogy a Tether a kibocsátói/tokenadminisztrációs mechanizmuson keresztül semmisíti meg az USDT-t és csökkenti az adott hálózaton engedélyezett tokenmennyiséget. A konkrét implementáció hálózatonként eltérhet.
„A tokenégetés során a Tether az adott blokkláncon működő kibocsátási mechanizmus segítségével véglegesen kivonja az érintett USDT-mennyiséget, ezáltal csökkentve a hálózaton létező engedélyezett tokenkínálatot.”
És még egy lényeges különbség: az USDT elégetése nem ugyanaz, mint egy felhasználói cím befagyasztása vagy az azon lévő USDT megsemmisítése. A Tether okosszerződése bizonyos hálózatokon külön adminisztratív funkciókat is biztosít tiltólistázásra és befagyasztásra; ez más eljárás, mint a normál treasury-készlet kezelése.
