Az Olasz Jegybank új kutatása árnyalja a stabilcoinok (stablecoinok) határokon átnyúló fizetésekben betöltött szerepéről kialakult képet. A vizsgálat szerint a blokkláncon végrehajtott tranzakció önmagában valóban gyors és olcsó lehet, a teljes nemzetközi utalás költségeit azonban sokkal inkább a devizaváltás, valamint a hagyományos pénzügyi rendszerhez kapcsolódó be- és kilépési pontok határozzák meg. Egyes útvonalakon a stablecoinos megoldás kifejezetten versenyképes volt, más esetekben viszont a költség megközelítette a 9 százalékot.
Az Olasz Jegybank tanulmánya megkérdőjelezi azt a kriptopiacon gyakran hangoztatott feltételezést, hogy a stabilcoinok használata automatikusan olcsóbbá és gyorsabbá teszi a nemzetközi pénzküldést.
A kutatók 200, USDC-ben végrehajtott átutalást vizsgáltak meg tíz kétirányú fizetési folyosón. Az elemzés az Olaszország, Brazília, Argentína, Japán, az Egyesült Arab Emírségek és Dél-Afrika közötti tranzakciókat foglalta magában.
A kutatás nemcsak a blokkláncon végrehajtott stablecoin-tranzakció költségét mérte, hanem a pénzküldés teljes folyamatát. Ebbe beletartozott a helyi pénznem USDC-re váltása, a digitális eszköz továbbítása, majd a stablecoin visszaváltása a címzett által ténylegesen elkölthető fiat pénzre.
Az eredmények alapján a díjak és a késedelmek túlnyomó része nem magán a blokkláncon keletkezett. A legnagyobb költséget a devizaváltás, a kereskedési díjak, valamint a fiat pénz és a kriptoeszközök közötti átjárást biztosító szolgáltatások jelentették.
A stablecoinos nemzetközi utalások teljes költsége a vizsgált útvonalakon 0,3 százalék és közel 9 százalék között mozgott. Ez a széles tartomány arra utal, hogy a stablecoinok hatékonysága nem egységes, hanem jelentős mértékben függ az adott ország pénzügyi infrastruktúrájától, a helyi devizapiac likviditásától és az átváltási szolgáltatások árazásától.
Nem a blokklánc a legnagyobb költség
A stablecoinok egyik legfontosabb ígérete, hogy a közvetlen blokkláncalapú elszámolás révén csökkenthetik a bankokon és más hagyományos pénzügyi közvetítőkön keresztül végzett nemzetközi utalások költségét.
A gyakorlatban azonban a felhasználók többsége nem stablecoinban kapja a fizetését, és a mindennapi kiadásait sem feltétlenül digitális dollárban rendezi. Emiatt a pénzküldés elején a feladónak általában helyi pénznemről stablecoinra kell váltania, míg a címzettnek az utalás beérkezése után ismét fiat pénzzé kell alakítania a kapott eszközt.
Az Olasz Jegybank vizsgálata szerint éppen ezek az átváltási lépések adják a teljes költség legnagyobb részét.
A blokklánc tranzakciós díja ehhez képest csak kis hányadot képviselt. Ez különösen fontos megállapítás, mivel a stablecoinokkal kapcsolatos marketingkommunikáció sok esetben kizárólag az alacsony hálózati díjakat emeli ki, miközben nem veszi figyelembe a teljes fizetési lánc költségeit.
Egy stablecoin például néhány másodperc vagy perc alatt továbbítható a feladó pénztárcájából a címzett címére. Ha azonban a címzett csak drágán vagy korlátozott likviditás mellett tudja azt helyi pénznemre váltani, az összesített költség már könnyen elveszítheti versenyelőnyét.
Hasonló probléma jelentkezhet a tranzakció elején is. Ha a feladónak magas kereskedési díjat, kedvezőtlen árfolyamkülönbözetet vagy külön banki átutalási költséget kell fizetnie az USDC megvásárlásához, az olcsó blokklánctranzakció önmagában nem tudja ellensúlyozni ezeket a kiadásokat.
A kutatás így arra figyelmeztet, hogy a stablecoinos pénzküldés gazdaságosságát nem lehet kizárólag a blokklánc hálózati díja alapján értékelni. A felhasználók szempontjából az számít, hogy a küldés teljes folyamatának végén mekkora összeg érkezik meg ténylegesen a címzetthez.
Akár 9 százalékba is kerülhet az utalás
A vizsgált stablecoin-tranzakciók teljes költsége jelentős eltérést mutatott az egyes országok és fizetési útvonalak között.
A legkedvezőbb esetben az átutalás költsége mindössze 0,3 százalék körül alakult. Más folyosókon azonban a díjak megközelítették a 9 százalékot, ami már számos hagyományos pénzküldési szolgáltatás költségét is meghaladhatja.
A különbségeket több tényező magyarázhatja. Ide tartozik a helyi devizapiac mélysége, a stablecoinok elérhetősége, a szabályozott kriptotőzsdék közötti verseny, valamint az, hogy az adott országban milyen gyorsan és milyen költségek mellett lehet banki pénzt kriptoeszközzé alakítani.
A kevésbé likvid piacokon a felhasználók szélesebb vételi és eladási árfolyamkülönbözettel találkozhatnak. Ez azt jelenti, hogy a stablecoint magasabb áron tudják megvásárolni, majd alacsonyabb áron tudják visszaváltani, mint amit a hivatalos piaci árfolyam indokolna.
A költségeket tovább emelhetik a kriptotőzsdék és fizetési szolgáltatók által felszámított tranzakciós, kiutalási vagy feldolgozási díjak. Egyes szolgáltatók ugyan alacsony közvetlen díjat jelenítenek meg, de a bevételük egy részét az árfolyamba épített feláron keresztül realizálják.
Mindez azt jelenti, hogy az USDC vagy más stablecoin használata nem garantálja automatikusan az alacsony költséget. Az eredmény mindig az adott fizetési folyosó teljes infrastruktúrájától függ.
A kutatás következtetése ezért nem az, hogy a stablecoinok alkalmatlanok lennének nemzetközi pénzküldésre. Sokkal inkább arra mutat rá, hogy a technológia előnyei csak akkor érvényesülnek, ha a körülötte működő pénzügyi szolgáltatások is kellően gyorsak, olcsók és versenyképesek.
A gyorsaságot a helyi fizetési rendszer dönti el
Az Olasz Jegybank a stablecoinos utalások teljesítési idejét is megvizsgálta.
Azokon az útvonalakon, ahol a helyi bankrendszer azonnali fizetési infrastruktúrát biztosított, a teljes átutalási folyamat jellemzően 20 percen belül lezajlott. Ez magában foglalta a stablecoin megvásárlását, a blokkláncon történő továbbítását és a címzetti oldalon végrehajtott visszaváltást is.
Azokban az országokban vagy fizetési folyosókon azonban, ahol nem állt rendelkezésre gyors belföldi átutalási rendszer, a teljesítési idő egy-két munkanapra nőtt. Ez azt jelenti, hogy még a másodpercek vagy percek alatt véglegesedő blokklánctranzakció sem tudja önmagában felgyorsítani a teljes pénzküldési folyamatot.
A késedelmet ugyanis gyakran a blokkláncon kívüli lépések okozzák. Ilyen lehet a banki átutalás jóváírása, a kereskedési platform ellenőrzési folyamata, a fiat pénz kiutalása vagy a címzett bankszámlájára történő befizetés.
A stablecoin tehát gyorsan eljuthat egyik digitális pénztárcából a másikba, de a címzett számára csak akkor jelent valóban gyors pénzküldési megoldást, ha a kapott eszközt szintén gyorsan fel tudja használni.
Amennyiben a címzettnek napokat kell várnia arra, hogy a stablecoinból helyi pénz legyen, a blokklánc gyorsasága a gyakorlatban alig érzékelhető. A tanulmány ezzel a nemzetközi fizetések egyik alapvető sajátosságára világít rá: a teljes szolgáltatás mindig csak annyira gyors, mint a folyamat leglassabb eleme.
A stablecoin olcsóbb a globális átlagnál
A kutatók a stablecoinos utalásokat a hagyományos nemzetközi pénzküldés költségeivel is összevetették.
Viszonyítási alapként a Világbank 6,65 százalékos globális átlagos pénzküldési költségét használták. A vizsgált stablecoin-folyosók többségében a teljes költség ennél az értéknél alacsonyabb volt. Ez azt jelzi, hogy a stablecoinok több ország és útvonal esetében ténylegesen versenyképes alternatívát jelenthetnek a hagyományos pénzküldési szolgáltatásokkal szemben.
Az összehasonlítás azonban jóval árnyaltabbá vált, amikor a kutatók a stablecoin-tranzakciókat egy hatékony, széles körben használt szolgáltató, a Wise díjaival vetették össze. A hét összehasonlítható fizetési folyosóból mindössze három esetében bizonyult olcsóbbnak a stablecoin használata.
Ez lényeges különbség. A stablecoinok ugyanis nem kizárólag a drága banki átutalásokkal vagy a magas készpénzes pénzküldési díjakkal versenyeznek. Olyan fintechvállalatokkal is össze kell mérniük magukat, amelyek már jelenleg is gyors, digitális és viszonylag kedvező árú nemzetközi átutalásokat kínálnak.
A tanulmány alapján a stablecoinok bizonyos útvonalakon jelentős költségelőnyt biztosíthatnak, de egyelőre nem teljesítenek következetesen jobban minden alternatívánál. A piaci verseny ráadásul folyamatosan változik. A hagyományos és fintechszolgáltatók fejlesztik saját infrastruktúrájukat, miközben a stablecoinokhoz kapcsolódó be- és kilépési megoldások is olcsóbbá válhatnak.
A stablecoinos utalások jövőbeli versenyképessége ezért nemcsak a blokklánc-technológia fejlődésétől függ, hanem attól is, hogy a hagyományos fizetési szolgáltatók milyen gyorsan és milyen költségekkel tudják kiszolgálni ugyanazokat a felhasználókat.
Az azonnali fizetési infrastruktúra lehet a kulcs
Az Olasz Jegybank kutatói szerint a stablecoinos nemzetközi utalások hatékonyságának javításához elsősorban a belföldi fizetési infrastruktúrát kell fejleszteni. A tanulmány alapján a blokklánc díjai nem jelentették a teljes költség legnagyobb részét, ezért önmagában egy olcsóbb vagy gyorsabb hálózat használata nem oldaná meg a legfontosabb problémákat.
Sokkal nagyobb előrelépést hozhatna, ha több országban válnának elérhetővé a nap huszonnégy órájában működő azonnali fizetési rendszerek. Ezek lehetővé tennék, hogy a felhasználók gyorsabban töltsenek fel pénzt a stablecoin megvásárlásához, illetve a címzettek is rövidebb idő alatt juthassanak hozzá a helyi pénznemhez.
A megfelelő infrastruktúra emellett növelhetné a szolgáltatók közötti versenyt is. Ha több szabályozott vállalat kínálna stablecoin-váltási és kifizetési lehetőséget, az csökkenthetné a díjakat és az árfolyamkülönbözeteket.
A tanulmány szerint az úgynevezett utolsó mérföld, vagyis a címzetthez történő tényleges pénzügyi eljuttatás fejlesztése különösen fontos. A blokkláncon végrehajtott tranzakció csak a folyamat egyik része. A felhasználók számára végső soron az számít, hogy a címzett milyen gyorsan és mekkora veszteséggel fér hozzá az elkölthető pénzhez.
Nagyobb előnyt hozna a stablecoin közvetlen elköltése
A kutatás egy másik strukturális akadályra is felhívta a figyelmet: a címzettek jelenleg sok esetben kénytelenek a stablecoint helyi fiat pénzre visszaváltani. Ez a lépés nemcsak költséget jelent, hanem újabb szolgáltatókat és technikai folyamatokat kapcsol be az utalási láncba. Minél több közvetítő vesz részt a tranzakcióban, annál nagyobb a díjak, a késedelmek és a működési problémák kockázata.
A stablecoinok gazdasági előnye jelentősen növekedhetne, ha a címzettek közvetlenül digitális dollárban is ki tudnák fizetni mindennapi költségeiket. Ilyen felhasználási terület lehetne az élelmiszervásárlás, a lakbér, az iskolai tandíj, a közüzemi számlák vagy más szolgáltatások rendezése.
Ebben az esetben nem lenne szükség arra, hogy a címzett a stablecoint előbb helyi pénznemre váltsa. A visszaváltási díj, az árfolyamveszteség és a kapcsolódó várakozási idő így részben vagy teljesen megszűnhetne.
A stablecoin közvetlen felhasználhatósága azonban csak akkor terjedhet el, ha a kereskedők, szolgáltatók és fizetési rendszerek széles körben elfogadják ezeket az eszközöket. Ehhez megfelelő pénztárcákra, egyszerű fizetési alkalmazásokra, megbízható elszámolási megoldásokra és egyértelmű adózási szabályokra is szükség van.
A kereskedőknek emellett kezelniük kell a stablecoin-kibocsátóval, a tartalékokkal és a technikai infrastruktúrával kapcsolatos kockázatokat. Bár az USDC és más vezető stablecoinok célja az egy dollárhoz közeli árfolyam fenntartása, ezek az eszközök nem teljesen kockázatmentesek.
A közvetlen stablecoin-fizetések elterjedése tehát hosszabb távon komoly előnyöket kínálhat, de ehhez a teljes kereskedelmi és pénzügyi ökoszisztéma fejlődésére szükség van.
A szabályozás javíthatja és ronthatja is a hatékonyságot
A tanulmány szerint a stablecoinos utalások hatékonyságát nemcsak a technológia és a piaci infrastruktúra, hanem a szabályozás kialakítása is jelentősen befolyásolja.
A tiltó vagy túlzottan korlátozó szabályozási rendszerek nem feltétlenül szüntetik meg a stablecoinok iránti keresletet. Ehelyett a felhasználókat külföldi platformok, offshore szolgáltatók vagy kevésbé ellenőrzött csatornák felé terelhetik.
Ez fogyasztóvédelmi szempontból kedvezőtlen eredményhez vezethet. A felhasználók olyan szolgáltatóknál köthetnek ki, amelyek nem tartoznak hatékony felügyelet alá, nem biztosítanak megfelelő panaszkezelést, és egy működési probléma vagy fizetésképtelenség esetén csak korlátozott jogorvoslati lehetőséget kínálnak.
A túlzott szabályozás ugyanakkor a legális, engedéllyel működő szolgáltatások költségeit is növelheti. A bonyolult regisztrációs, jelentési és ügyfél-azonosítási követelmények emelhetik az üzemeltetési kiadásokat, amelyeket a vállalatok végül a felhasználókra háríthatnak.
Ebben az esetben a fogyasztóvédelmet szolgáló előírások részben éppen azt a költségelőnyt szüntethetik meg, amely miatt a felhasználók stablecoin-alapú átutalást választanának.
A szabályozásnak ezért egyensúlyt kell teremtenie a pénzügyi stabilitás, a pénzmosás elleni fellépés, a fogyasztóvédelem és az innováció támogatása között.
A tanulmány alapján a legkedvezőbb eredményt olyan rendszer biztosíthatja, amely lehetővé teszi a szabályozott fiat be- és kilépési pontok működését, miközben világos követelményeket ír elő a stablecoin-kibocsátók és a fizetési szolgáltatók számára.
A MiCA és az amerikai szabályozás is alakítja a piacot
A kutatás olyan időszakban jelent meg, amikor több nagy gazdasági régió is szigorúbb és részletesebb szabályokat vezet be a stablecoinokra.
Az Európai Unióban a kriptoeszközök piacairól szóló MiCA-rendelet egységesebb keretet teremt a kriptoeszköz-szolgáltatók és a stablecoin-kibocsátók számára.
Az Egyesült Államokban a GENIUS Act célja a fizetési stablecoinok működésének szabályozása. Az ilyen jogszabályok határozhatják meg, hogy milyen tartalékokat kell tartaniuk a kibocsátóknak, milyen módon kell biztosítaniuk a tokenek visszaválthatóságát, és milyen felügyeleti követelményeket kell teljesíteniük.
A szabályozott működés növelheti a stablecoinok iránti bizalmat, ami kedvezhet a nemzetközi pénzküldési felhasználásnak is.
A túlzottan bonyolult vagy költséges előírások ugyanakkor korlátozhatják az elérhető szolgáltatók számát, és növelhetik a fiat pénz, valamint a stablecoinok közötti átváltás díjait.
A nemzetközi átutalások szempontjából ezért különösen fontos, hogy a szabályozók ne csak a stablecoin-kibocsátásra koncentráljanak. A teljes folyamatot kell vizsgálniuk, beleértve a kriptotőzsdéket, a banki kapcsolatokat, a pénztárcaszolgáltatókat, a fizetési kapukat és a kereskedői elfogadást is.
A felhasználók számára ugyanis kevés előnyt jelent egy szigorúan szabályozott stablecoin, ha annak megvásárlása vagy helyi pénznemre történő visszaváltása drága és lassú marad.
Már 307 milliárd dolláros a stablecoinpiac
A stablecoinok teljes piaci kínálata az elemzésben idézett adatok alapján megközelítette a 307 milliárd dollárt. Ez hozzávetőleg 16 százalékos éves növekedést jelentett.
A bővülés azt mutatja, hogy a stablecoinok szerepe már messze túlmutat a kriptotőzsdéken folytatott kereskedésen. Egyre gyakrabban használják őket nemzetközi elszámolásra, digitális megtakarításra, decentralizált pénzügyi alkalmazásokban és vállalati pénzmozgások lebonyolítására.
Különösen fontosak lehetnek azokban az országokban, ahol magas az infláció, korlátozott a dollárhoz való hozzáférés, vagy a helyi bankrendszer lassú és költséges nemzetközi átutalásokat kínál.
A stablecoinok ilyen környezetben digitális dollárhelyettesítőként is működhetnek. A felhasználók a helyi pénznemnél stabilabb értéktárolót kereshetnek bennük, illetve gyorsabban küldhetnek pénzt családtagjaiknak vagy üzleti partnereiknek.
A piac növekedése ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet vonz a jegybankok és pénzügyi felügyeletek részéről. A szabályozók azt vizsgálják, hogyan hatnak ezek az eszközök a bankbetétekre, a fizetési rendszerekre, a tőkeáramlásokra és a monetáris szuverenitásra.
Az Olasz Jegybank tanulmánya ebben a környezetben arra figyelmeztet, hogy a stablecoinok valós gazdasági előnyeit nem elméleti hálózati teljesítményük, hanem a tényleges felhasználási lánc alapján kell értékelni.
A stablecoinok előnye útvonalanként változhat
A kutatás legfontosabb következtetése, hogy a stablecoinos pénzküldés teljesítménye erősen útvonalspecifikus.
Egy jól működő, azonnali banki átutalásokat biztosító országban, ahol több likvid és szabályozott stablecoin-szolgáltató versenyez egymással, a technológia gyors és olcsó alternatívát kínálhat.
Ezzel szemben egy olyan piacon, ahol kevés átváltási lehetőség áll rendelkezésre, magasak a devizakereskedési különbözetek, és lassú a banki elszámolás, a stablecoin használata sem feltétlenül hoz érdemi javulást.
A következő időszakban ezért nem csupán a stablecoinok piaci kapitalizációját vagy tranzakciós volumenét érdemes figyelni. Legalább ennyire fontos lesz az azonnali fizetési rendszerek terjedése, a szabályozott átváltási szolgáltatók számának növekedése és a közvetlen stablecoin-fizetések elérhetősége.
Amennyiben a felhasználóknak egyre ritkábban kell fiat pénzre visszaváltaniuk a kapott stablecoint, a költségek jelentősen csökkenhetnek. Hasonló javulást hozhat, ha a helyi bankrendszerek gyorsabban kapcsolódnak a digitáliseszköz-szolgáltatókhoz.
A tanulmány alapján tehát a stablecoinok valóban átalakíthatják a nemzetközi pénzküldést, de a blokklánc önmagában nem elegendő ehhez.
A technológiai előny csak akkor jelenik meg következetesen a felhasználóknál, ha a fizetési lánc minden része – a banki beutalástól az átváltáson át a címzetti felhasználásig – gyorsan, olcsón és megbízhatóan működik.
