Az amerikai Federal Reserve új javaslata első látásra úgy tűnhet, mintha a stabilcoin-tranzakciók teljes körű ellenőrzését készítené elő. A valóság azonban árnyaltabb. A tervezet nem a blokkláncon zajló tokenátutalásokat célozza, hanem azt a pillanatot, amikor a felhasználók közvetlen kapcsolatba kerülnek egy stabilcoin kibocsátójával. De mit jelent ez a gyakorlatban, és hogyan érintheti például az USDT vagy az USDC használóit?
Mi az a „fizetési stabilcoin”?
Az új szabályozási javaslat középpontjában az úgynevezett fizetési stabilcoinok (payment stablecoins) állnak. Ez a kifejezés a Genius Act által bevezetett jogi kategória, amely azokat a stabilcoinokat foglalja magában, amelyeket elsősorban fizetésre, elszámolásra vagy értékmegőrzésre használnak.
Ide tartoznak a legismertebb dollárhoz kötött stabilcoinok, például az USDT, az USDC, a PYUSD vagy az RLUSD. Ezek közös jellemzője, hogy értéküket egy stabil referenciaeszközhöz – jellemzően az amerikai dollárhoz – kötik, miközben a kibocsátók vállalják a tokenek visszaváltását.
A szabályozók célja, hogy ezek a digitális dollárhelyettesítők a jövőben hasonló megfelelési követelmények mellett működjenek, mint a hagyományos pénzügyi intézmények.
Milyen adatokat kérhetnek a kibocsátók?
A Federal Reserve javaslata szerint a stabilcoin-kibocsátóknak írásos ügyfélazonosítási programot kellene működtetniük. Ennek részeként kötelező lenne begyűjteniük többek között:
- az ügyfél hivatalos nevét,
- lakcímét vagy fizikai címét,
- születési dátumát,
- cégek esetében az alapítás időpontját,
- valamint egy államilag kibocsátott azonosító okmány számát.
A Fed szerint ezek az előírások nem jelentenek újdonságot a pénzügyi szektorban, hiszen hasonló szabályok már régóta érvényben vannak a bankok és brókercégek esetében is.
A cél egyértelmű: erősíteni a pénzmosás elleni védelmet, valamint megakadályozni, hogy a digitális eszközöket illegális pénzmozgások vagy szankciók kijátszására használják.
Nem minden stabilcoin-tranzakcióra vonatkozna a szabály
A tervezet egyik legfontosabb és egyben legfélreértettebb része, hogy nem minden tranzakció váltana ki ügyfélazonosítási kötelezettséget.
A kriptoszektorban a stabilcoinok jelentős része úgy cserél gazdát, hogy a kibocsátó egyáltalán nem vesz részt az ügyletben. A felhasználók tokeneket küldenek egymásnak, tőzsdéken kereskednek velük, vagy decentralizált alkalmazásokban használják őket.
Ha például valaki USDT-t utal át egy másik tárcába vagy eladja azt egy kriptotőzsdén, a Tether nem válik az ügylet közvetlen szereplőjévé. Ezeket a tranzakciókat a szabályozás másodpiaci átutalásoknak tekinti.
A Federal Reserve javaslata szerint az ilyen ügyletek továbbra sem lennének ügyfélazonosításhoz kötve.
Mikor lépne életbe a KYC-kötelezettség?
A helyzet akkor változik meg, amikor a felhasználó közvetlenül a kibocsátóhoz fordul.
Képzeljünk el egy olyan befektetőt, aki jelentős mennyiségű USDT-t birtokol, és nem a nyílt piacon szeretné értékesíteni tokenjeit, hanem közvetlenül a Tethernél kívánja visszaváltani azokat amerikai dollárra.
Ebben az esetben a folyamat jellemzően úgy zajlik, hogy a befektető elküldi tokenjeit a kibocsátónak, a tokenek megsemmisítésre kerülnek (burn), a kibocsátó pedig átutalja a megfelelő dollárösszeget.
A Fed álláspontja szerint ilyenkor már közvetlen üzleti kapcsolat jön létre a felhasználó és a kibocsátó között. Emiatt a kibocsátónak azonosítania kellene az ügyfelet, még akkor is, ha az adott személy eredetileg nem tőle vásárolta a tokeneket.
Ez a szabály tehát nem a tokenek korábbi mozgását vizsgálja, hanem a visszaváltási kapcsolatot helyezi a megfelelési ellenőrzések középpontjába.
Miért fontos ez a stabilcoin-piac számára?
A szabályozók régóta problémaként kezelik, hogy a stabilcoinok könnyen mozoghatnak különböző tárcák, tőzsdék és decentralizált platformok között. Egy token akár több száz tranzakción is keresztülhaladhat, mielőtt valaki visszaváltaná azt fiat pénzre.
A Federal Reserve mostani megközelítése kompromisszumos megoldásnak tekinthető. A hatóság nem próbálja meg minden blokkláncos tranzakcióra kiterjeszteni az ügyfélazonosítást, ugyanakkor biztosítani szeretné, hogy amikor valaki közvetlenül a kibocsátótól kér dollárt a tokenjeiért cserébe, akkor az adott személy kiléte ismert legyen.
Ez jelentősen csökkentheti a pénzmosási és szankciókerülési kockázatokat anélkül, hogy ellehetetlenítené a stabilcoinok mindennapi használatát.
A Genius Act új korszakot hozhat
A Federal Reserve javaslata a Genius Act végrehajtásának része. Az amerikai stabilcoin-törvény célja, hogy egységes szövetségi szabályozási keretet hozzon létre az iparág számára.
A jogszabály előírja a teljes tartalékfedezet fenntartását, valamint a pénzmosás elleni, ügyfélazonosítási és szankciós megfelelési kötelezettségek betartását is.
Amennyiben a mostani javaslat végleges formában is elfogadásra kerül, a stabilcoin-kibocsátók működése még közelebb kerülhet a hagyományos pénzügyi intézmények által alkalmazott szabályozási normákhoz. Miközben a felhasználók többsége valószínűleg továbbra is szabadon küldhet és fogadhat stabilcoinokat a blokkláncon, a kibocsátókkal történő közvetlen kapcsolatok egyre szigorúbb megfelelési ellenőrzések alá kerülhetnek.
