Az amerikai stabilcoinpiac szabályozása újabb fontos szakaszba lépett. A Blockchain Association alapvetően támogatja a GENIUS Act alapján készülő ügyfélazonosítási szabályokat, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a túl szélesen értelmezett előírások indokolatlanul kiterjeszthetnék a kibocsátók kötelezettségeit a másodlagos piaci és hétköznapi peer-to-peer tranzakciókra is.
A vita középpontjában az áll, hogy meddig terjedjen egy stabilcoin-kibocsátó KYC-, illetve ügyfélazonosítási felelőssége. Az iparági szervezet szerint az azonosítási kötelezettséget elsősorban ott kell alkalmazni, ahol a kibocsátó közvetlen kapcsolatba kerül az ügyféllel – nem pedig minden olyan későbbi blockchain-tranzakciónál, amelyben ugyanaz a stabilcoin gazdát cserél.
Új ügyfélazonosítási szabályok készülnek a stabilcoin-kibocsátóknak
A Blockchain Association augusztus 21-én nyújtotta be hivatalos észrevételeit az Egyesült Államokban készülő új ügyfélazonosítási, vagyis Customer Identification Program – CIP szabályokkal kapcsolatban. A javaslatot öt szövetségi hatóság – a FinCEN, az OCC, a Federal Reserve, az FDIC és az NCUA – közösen dolgozza ki, az észrevételezési időszak pedig augusztus 21-én zárult.
A CIP lényegében azt szabályozza, hogyan kell egy pénzügyi szolgáltatónak azonosítania és ellenőriznie az ügyfeleit. A hagyományos bankrendszerben ez régóta ismert gyakorlat: egy pénzintézetnek például meg kell győződnie arról, hogy a számlát nyitó személy valóban az, akinek mondja magát, és megfelelő adatokat kell begyűjtenie az ügyfélről.
A stabilcoinoknál azonban a helyzet bonyolultabb. Egy token kibocsátásakor vagy közvetlen visszaváltásakor egyértelmű kapcsolat állhat fenn a kibocsátó és az ügyfél között, de miután a stabilcoin bekerül a nyilvános blockchain-forgalomba, akár több ezer egymást követő tárca között is továbbküldhető anélkül, hogy a kibocsátó közvetlenül részt venne ezekben a tranzakciókban.
A GENIUS Act adja az új amerikai keretrendszer alapját
A mostani szabályalkotás alapja a GENIUS Act, amelyet 2025. július 18-án írtak alá törvényként az Egyesült Államokban. A jogszabály szövetségi keretet hozott létre a fizetési célú stabilcoinok számára, és többek között szabályozza, kik bocsáthatnak ki ilyen tokeneket, milyen tartalékokkal kell azokat fedezni, valamint milyen visszaváltási és átláthatósági követelmények vonatkoznak a szolgáltatókra.
A törvény azt is előírja, hogy az engedélyezett fizetési stabilcoin-kibocsátók – az amerikai szabályozási terminológiában permitted payment stablecoin issuers, vagy PPSI-k – hatékony ügyfélazonosítási programot működtessenek. A mostani vita tehát nem arról szól, hogy szükség van-e ügyfélazonosításra, hanem arról, pontosan mely tranzakciókra és kapcsolatokra kell azt alkalmazni.
A Blockchain Association támogatja azt az alapelvet, hogy a stabilcoin-kibocsátókra a Bank Secrecy Act hatálya alá tartozó más pénzügyi intézményekhez hasonló ügyfélazonosítási követelmények vonatkozzanak. Ugyanakkor a szervezet szerint ezeket a kötelezettségeket úgy kell kialakítani, hogy figyelembe vegyék a blockchainen működő eszközök technológiai sajátosságait.
A fő kérdés: kell-e KYC minden stabilcoin-tranzakcióhoz?
A Blockchain Association egyik legfontosabb álláspontja, hogy a CIP-kötelezettségeket a primer piacra, vagyis azokra az esetekre kell korlátozni, amikor a kibocsátó közvetlenül kapcsolatba kerül az ügyféllel. Ilyen lehet például a stabilcoin kibocsátása, fiat pénzre történő közvetlen visszaváltása vagy olyan letétkezelési szolgáltatás, amelynél tényleges ügyfélkapcsolat jön létre.
Ezzel szemben a másodlagos piacon végrehajtott hétköznapi peer-to-peer átutalások a szervezet szerint nem tartozhatnak automatikusan a stabilcoin-kibocsátó CIP-kötelezettsége alá. Ha például Alice stabilcoint küld Bob blockchain-tárcájába egy nyilvános hálózaton, a kibocsátó jellemzően nem kezdeményezi, nem hagyja jóvá és nem közvetíti aktívan ezt az átutalást; a tranzakciót a felhasználók tárcái és a hálózat validátorai hajtják végre.
Ez technológiai szempontból lényeges különbség. Egy decentralizált hálózaton a token kibocsátója gyakran nem rendelkezik azokkal az adatokkal vagy közvetlen szerződéses kapcsolattal, amelyek alapján az összes későbbi tokenbirtokos személyazonosságát ellenőrizni tudná.
A Blockchain Association értelmezése szerint ezért a teljes másodlagos forgalomra kiterjesztett azonosítási kötelezettség nemcsak jelentős technikai kihívást okozna, hanem az eredeti törvényi célon is túlterjeszkedhetne.
Nem minden szabályozó látja ugyanúgy a másodlagos piac kockázatait
A kérdés ugyanakkor szabályozói oldalról nem teljesen lezárt. Michael Barr Fed-kormányzó a szabálytervezet júniusi közzétételekor jelezte, hogy aggályai vannak a másodlagos stabilcoin-tranzakciókon keresztül történő illegális pénzügyi tevékenységek kockázatával kapcsolatban, és külön figyelmet kíván fordítani arra, hogy a végleges keretrendszer megfelelő védelmet biztosít-e ezen a területen.
Ez jól mutatja a szabályozás egyik alapvető dilemmáját. Ha minden blockchain-átutalásra hagyományos banki ügyfélazonosítási logikát próbálnának alkalmazni, az nehezen összeegyeztethető lehetne a nyilvános blokkláncok decentralizált működésével; ha viszont a szabályok kizárólag a kibocsátóval közvetlen kapcsolatban lévő ügyfelekre terjednek ki, a hatóságoknak más módszerekkel kell kezelniük a másodlagos piac pénzmosási és szankciós kockázatait.
A végleges szabályozás ezért várhatóan egyensúlyt próbál majd teremteni a pénzügyi bűnözés elleni fellépés és a technológia működőképességének megőrzése között.
Pontosabb definíciókat kér a kriptoipar
A Blockchain Association nemcsak a primer és másodlagos piac elválasztását tartja fontosnak. A szervezet szerint a végleges szabályozásban egyértelműbben kellene meghatározni többek között az „account” – számla –, „customer” – ügyfél – és „digital asset service provider” – digitáliseszköz-szolgáltató – fogalmát.
Ez elsőre jogtechnikai részletnek tűnhet, valójában azonban komoly gyakorlati következménye lehet. Ha például túl tág lenne az „ügyfél” vagy a „számla” definíciója, olyan esetekben is teljes CIP-eljárás válhatna szükségessé, ahol valójában nincs tartós ügyfélkapcsolat a stabilcoin-kibocsátó és a felhasználó között.
A Blockchain Association ezért azt javasolja, hogy például egy egyszeri stabilcoin-visszaváltás önmagában ne feltétlenül hozzon létre olyan „számlakapcsolatot”, amely automatikusan kiváltja a teljes ügyfélazonosítási rendszer alkalmazását. Hasonlóképpen azt is tisztázni szeretné, hogy az adatfeldolgozási, technológiai, oracle-, blockchain-infrastruktúra- vagy más szolgáltatói kapcsolatok ne minősüljenek automatikusan ügyfélkapcsolatnak.
A stabilcoin-kibocsátók többféle azonosítási módszert használnának
A szervezet arra is kéri a szabályozókat, hogy ne írjanak elő egyetlen kötelező technológiai módszert az ügyféladatok ellenőrzésére. Ehelyett a stabilcoin-kibocsátóknak bizonyos rugalmasságot kellene biztosítani abban, hogyan gyűjtik és ellenőrzik az ügyfélazonosításhoz szükséges adatokat.
Ez a gyakorlatban lehetővé tehetné például digitális azonosítási megoldások, más szabályozott pénzügyi intézményektől származó információk vagy interoperábilis ellenőrzési rendszerek használatát. A Blockchain Association szerint a kibocsátóknak bizonyos feltételek mellett más, szövetségileg szabályozott pénzügyi intézmények által már elvégzett ügyfélazonosításra is támaszkodniuk kellene.
Az iparág érvelése szerint ennek egyik előnye az lenne, hogy ugyanazt az ügyfelet ne kelljen minden egyes pénzügyi szolgáltatónál teljesen elölről azonosítani. Ez csökkenthetné az adminisztratív költségeket, miközben az ellenőrzés továbbra is szabályozott pénzügyi intézményhez kapcsolódna.
Az átfedő KYC- és AML-szabályoktól is tartanak
A Blockchain Association másik fontos észrevétele az egymással párhuzamosan készülő megfelelési szabályok időzítésére vonatkozik. A GENIUS Act végrehajtásához ugyanis nemcsak CIP-, hanem külön pénzmosás elleni, terrorizmusfinanszírozás elleni és szankciós megfelelési előírások is készülnek.
A FinCEN és az OFAC 2026 áprilisában külön szabálytervezetet tett közzé a stabilcoin-kibocsátók AML/CFT- és szankciós kötelezettségeinek végrehajtásáról. A Blockchain Association azt szeretné, ha ennek hatálybalépése és a CIP-szabályok indulása összehangolt lenne, hogy a szolgáltatóknak ne kelljen két szorosan összekapcsolódó megfelelési rendszert eltérő időpontokban felépíteniük.
A kérdés különösen a kisebb kibocsátók számára lehet lényeges. Egy teljes ügyfélazonosítási, pénzmosás-megelőzési, szankciószűrési, tranzakciómonitorozási és jelentési infrastruktúra kiépítése jelentős jogi, technológiai és működési költségekkel járhat.
Miért fontos mindez a stabilcoinpiac számára?
A szabályozás végleges formája meghatározhatja, mennyire könnyen tudnak amerikai bankok, fintechcégek és kriptovállalatok új stabilcoin-termékeket indítani. Ha a követelmények egyértelműek és technológiailag megvalósíthatók, az csökkentheti a jogi bizonytalanságot; ha viszont ugyanazokra a tevékenységekre egymást átfedő vagy nehezen teljesíthető kötelezettségek vonatkoznak, az növelheti a belépési és működési költségeket.
A tét azért is jelentős, mert az amerikai szabályozás nemcsak az Egyesült Államokon belüli kibocsátókra lehet hatással. A dollárhoz kötött stabilcoinok globálisan használhatók, ezért a világ egyik legnagyobb pénzügyi piacán kialakuló szabályozási modell más joghatóságok megközelítésére és a nemzetközi szolgáltatók működésére is hatással lehet.
A Blockchain Association álláspontja alapján az iparág tehát nem magát az ügyfélazonosítást próbálja elkerülni. Inkább azt szeretné elérni, hogy a szabályok ott alkalmazzák a teljes CIP-rendszert, ahol a kibocsátónak tényleges ügyfélkapcsolata és ellenőrzési lehetősége van, miközben egy hétköznapi blockchaines továbbküldés ne változtassa automatikusan a stabilcoin kibocsátóját minden későbbi felhasználó KYC-szolgáltatójává.
A következő fontos lépés az lesz, hogyan építik be a szövetségi hatóságok az augusztusban lezárult konzultáció során érkezett észrevételeket a végleges szabályba. A stabilcoinpiac számára ebből derülhet ki igazán, hogy a GENIUS Act után kialakuló amerikai modell mennyire tudja egyszerre szolgálni a megfelelési célokat, a felhasználók védelmét és a nyilvános blockchain-hálózatok sajátos működését.
