A kriptopiac nyitottabb szabályozási környezetben reménykedhet, de egy dolgot nem várhat el: hogy baj esetén az amerikai jegybank megmentse. Kevin Warsh Fed-elnök világossá tette, hogy egy stabilcoinpánik vagy szélesebb kriptopiaci összeomlás veszteségeit elsősorban a befektetőknek és a piaci szereplőknek kell viselniük.
A kriptoszektor az elmúlt években egyre közelebb került a hagyományos pénzügyi rendszerhez. A stabilcoinok dollármilliárdokat mozgatnak, a nagy kereskedési platformok banki szolgáltatásokat építenek, a tokenizáció pedig lassan a Wall Street mindennapi szókincsének részévé válik.
Ezzel együtt egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mi történik akkor, ha a következő nagy pénzügyi pánik nem egy bankból, hanem egy stabilcoin-kibocsátótól vagy egy kriptopiaci szolgáltatótól indul el?
Kevin Warsh, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke most erre adott meglehetősen egyértelmű választ. A Fed igyekszik majd megfékezni a pénzügyi rendszer egészét veszélyeztető fertőzést, de nem fogja automatikusan megmenteni a kriptopiacot.
A Fed nem akar kriptomentő csomagokat
Warsh július 14-én, az amerikai képviselőház pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottsága előtt beszélt a kriptovaluták és a stabilcoinok jelentette kockázatokról.
A meghallgatáson Brad Sherman képviselő arra volt kíváncsi, hogy a Federal Reserve egy komolyabb kriptopiaci pánik esetén nyújtana-e olyan rendkívüli támogatást, amilyet a 2008-as pénzügyi válság idején a pénzpiaci alapok kaptak.
Warsh válasza aligha lehetett volna határozottabb.
A Fed elnöke közölte: a jegybank nem akar mentőcsomagokat osztani. Sem a stabilcoin-kibocsátóknak, sem a kriptovállalatoknak, sem azoknak a befektetőknek, akik jelentős kockázatot vállaltak a digitális eszközök piacán.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fed minden körülmények között tétlen maradna. Ha egy kriptoválság már a bankrendszer működését, a fizetési infrastruktúrát vagy a szélesebb pénzügyi stabilitást fenyegetné, a jegybank megpróbálná tompítani a tovagyűrűző hatásokat.
A kulcsszó azonban a rendszerszintű kockázat.
A Fed nem azért avatkozna be, hogy megvédje a bitcoin árfolyamát vagy megtérítse egy összeomló stabilcoin tulajdonosainak veszteségét. A cél kizárólag az lenne, hogy egyetlen piaci szereplő bukása ne rántsa magával a pénzügyi rendszer más területeit is.
A kriptobarát jegybankár is meghúzta a vörös vonalat
Warsh kijelentése azért is különösen érdekes, mert nem a digitális eszközök egyik legismertebb ellenzőjétől érkezett.
A Fed elnökét a kriptopiaccal szemben viszonylag nyitott jegybankárként tartják számon. Korábban több blokklánchoz, bitcoinfizetési megoldáshoz, kriptoalap-kezelőhöz és stabilcoinprojekthez kapcsolódó befektetési érdekeltséget is nyilvánosságra hozott.
Ezeket a pozíciókat a jegybanki etikai szabályoknak megfelelően értékesítette vagy megszüntette, mielőtt átvette a Fed vezetését.
Warsh korábban a bitcoint a fiatalabb befektetői generáció „új aranyának” is nevezte. Ez a megfogalmazás jól érzékelteti, hogy a kriptovalutákat nem pusztán spekulatív hóbortként kezeli, hanem olyan eszközosztályként, amelynek tartós szerepe lehet a globális pénzügyi rendszerben.
Éppen ezért volt különösen erős a mostani üzenete.
A Fed nyitott lehet a kriptotechnológia fejlődésére, támogathatja a szabályozott innovációt, és elfogadhatja, hogy a digitális eszközök egyre jelentősebbé válnak. Mindez azonban nem jelent állami garanciát.
A kriptobarát hozzáállás és a kriptoszektor megmentése két teljesen különböző dolog.
Stabilcoinok a bankrendszer kapujában
A vita egyik legérzékenyebb pontját az jelenti, hogy a kriptovállalatok egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek az amerikai bankrendszerrel.
A nagyobb piaci szereplők már nem elégednek meg a kereskedési szolgáltatásokkal. Közvetlenebb hozzáférést szeretnének a fizetési hálózatokhoz, az elszámolási rendszerekhez és bizonyos esetekben a Federal Reserve infrastruktúrájához is.
Ez jelentős előnyökkel járhat. A gyorsabb elszámolás, az olcsóbb pénzmozgás és a stabilcoinok hatékonyabb visszaválthatósága mind hozzájárulhat a szektor fejlődéséhez.
A szorosabb integráció azonban új kockázatokat is teremt.
Minél mélyebben épülnek be a stabilcoin-kibocsátók és a kriptoszolgáltatók a hagyományos pénzügyi rendszerbe, annál könnyebben terjedhet át egy kriptopiaci likviditási probléma a bankokra, a letétkezelőkre vagy a fizetési szolgáltatókra.
Egy ilyen környezetben már nem elegendő pusztán azt vizsgálni, hogy egy stabilcoin mögött van-e megfelelő tartalék. Az is számít, hogy hol tartják ezeket a tartalékokat, milyen gyorsan értékesíthetők, mennyire megbízhatóak a banki partnerek, és hogyan működik a visszaváltás tömeges ügyfélroham esetén.
Warsh kijelentése lényegében azt üzeni a piacnak, hogy a pénzügyi rendszerhez való közeledés nagyobb felelősséggel is jár.
A kriptovállalatok nem élvezhetik egyszerre a bankrendszer előnyeit és egy feltételezett állami mentőöv biztonságát anélkül, hogy a bankokhoz hasonló szigorú kockázatkezelési elvárásoknak felelnének meg.
A GENIUS Act új korszakot nyithat
A Fed-elnök szavai különösen érzékeny időpontban hangzottak el. Az Egyesült Államokban éppen a stabilcoinpiac új szabályozási keretrendszerének részletein dolgoznak.
A GENIUS Act célja, hogy egységesebb és átláthatóbb szabályokat teremtsen a fizetési stabilcoinok számára. A jogszabály meghatározza, hogy milyen intézmények bocsáthatnak ki stabilcoint, milyen tartalékokat kell fenntartaniuk, és milyen feltételek mellett kell biztosítaniuk a tokenek visszaváltását.
A szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy a stabilcoinok mögött megfelelő minőségű, likvid eszközöknek kell állniuk.
Ez elméletileg azt jelenti, hogy minden kibocsátott token mögött rendelkezésre áll a visszaváltáshoz szükséges fedezet. Egy stabilcoin tulajdonosa tehát joggal várhatja el, hogy az eszközét a meghatározott árfolyamon hagyományos pénzre válthassa.
A törvény emellett a csődeljárások során is kedvezőbb helyzetet biztosíthat a stabilcoin-tulajdonosoknak. Egy kibocsátó bukásakor a tokenek birtokosai elsőbbséget élvezhetnek bizonyos más hitelezőkkel szemben.
Ez komoly előrelépés, de továbbra sem jelent teljes biztonságot.
A stabilcoin-tartalék nem ugyanaz, mint a bankbetét
A stabilcoinokat gyakran digitális dollárként emlegetik, ám ez az elnevezés könnyen hamis biztonságérzetet kelthet.
Egy bankbetét mögött nemcsak a bank vagyona állhat, hanem bizonyos esetekben betétbiztosítás, központi banki likviditás és egy jól kialakított válságkezelési rendszer is.
Egy stabilcoin esetében azonban a tulajdonos alapvetően a kibocsátó működésében, a tartalékok valódiságában, a banki partnerek stabilitásában és a visszaváltási rendszer megbízhatóságában bízik.
Papíron lehet százszázalékos a fedezet, de ettől még kialakulhat likviditási válság.
Ha egyszerre túl sok ügyfél akarja visszaváltani a stabilcoinját, a kibocsátónak rendkívül gyorsan kell mozgósítania a tartalékait. Ha ezek egy része nehezebben értékesíthető eszközökben van, vagy a partnerbankoknál fennakadások jelentkeznek, a visszaváltás lelassulhat.
Egy blokklánchálózat leállása, egy letétkezelő problémája vagy egy elhúzódó jogi eljárás szintén megakadályozhatja, hogy a felhasználók azonnal hozzájussanak a pénzükhöz.
Vagyis a tartalék megléte és a pénzhez való azonnali hozzáférés nem feltétlenül ugyanaz.
Hogyan terjedhet át a stabilcoinpánik a bankokra?
A stabilcoinok nem elszigetelten működnek.
A kibocsátók a felhasználóktól beérkező dollárt jellemzően bankbetétekben, rövid lejáratú amerikai állampapírokban vagy más alacsony kockázatúnak tekintett eszközökben tartják.
Amikor nő a kereslet egy stabilcoin iránt, a kibocsátó több pénzt helyezhet el bankoknál vagy vásárolhat több rövid lejáratú állampapírt. Amikor viszont tömeges visszaváltás indul, ezeket az eszközöket gyorsan készpénzzé kell tenni.
Egy nagyobb stabilcoinpánik ezért jelentős pénzmozgást idézhet elő a bankrendszerben.
A partnerbankok betétállománya gyorsan csökkenhet, a tartalékeszközök értékesítése megmozgathatja a pénzpiacokat, a hirtelen likviditási igény pedig más pénzügyi intézmények működésére is hatással lehet.
Minél nagyobb a stabilcoinpiac, annál kevésbé kezelhető egy esetleges összeomlás kizárólag kriptospecifikus problémaként.
Ez az a pont, ahol a Fed szerepe különösen kényessé válik.
A jegybank nem akarja megmenteni a veszteséges befektetőket, de nem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, ha egy stabilcoinválság már a bankok vagy a fizetési rendszer működését veszélyezteti.
A piac vállat vont
A befektetőket láthatóan nem lepte meg különösebben Warsh kijelentése.
A bitcoin a meghallgatás napján 64 900 dollár körüli napon belüli csúcsot is elért, miközben az amerikai részvénypiacokon szintén folytatódott az emelkedés.
Ez arra utal, hogy a kereskedők többsége nem újabb szabályozási támadásként értelmezte a Fed elnökének szavait.
A kriptovaluták mögött hagyományosan nincs központi banki árfolyamgarancia. A befektetők jelentős része éppen azért vonzódik ehhez a piachoz, mert az állami és jegybanki rendszerektől részben független alternatívát keres.
Warsh üzenete ebből a szempontból nem változtatja meg a kriptopiac alaplogikáját. Inkább hivatalosan is kimondja azt, amit sokan eddig is feltételeztek: magas hozamlehetőséghez magas kockázat társul, és ezt a kockázatot nem feltétlenül fogja átvállalni az állam.
A kriptoszektor felnőtté válásának ára
A digitális eszközök piaca hosszú ideig azt szerette volna bizonyítani, hogy elég nagy, komoly és innovatív ahhoz, hogy a hagyományos pénzügyi rendszer részeként kezeljék.
Ez a folyamat mára látványosan felgyorsult.
Bankok kínálnak kriptoszolgáltatásokat, alapkezelők bitcoin- és ethertermékeket értékesítenek, a stabilcoinokat pedig nemzetközi pénzmozgásokhoz, kereskedéshez és vállalati elszámolásokhoz is használják.
A nagyobb elfogadottság azonban szigorúbb elvárásokat is hoz.
A piaci szereplőknek megfelelő tartalékokat, erős kockázatkezelést, átlátható működést és válsághelyzetben is használható visszaváltási rendszereket kell kialakítaniuk.
A Fed elnökének figyelmeztetése ezért nem feltétlenül kriptoellenes kijelentés. Sokkal inkább annak jele, hogy az amerikai döntéshozók már nem kísérleti technológiaként, hanem potenciálisan rendszerszintű jelentőségű pénzügyi ágazatként tekintenek a stabilcoinokra és a kriptoszektorra.
Warsh üzenete világos: a Fed megpróbálhatja megvédeni a pénzügyi rendszert egy kriptoválság következményeitől, de magát a kriptopiacot nem fogja feltétlenül megmenteni.
A szektor szabadsága megmaradhat. A veszteségek felelőssége azonban vele együtt marad.
