A BIP-110 miatt szakadt ketté a Bitcoin hálózata
A láncszakadás hátterében a BIP-110, vagyis egy Bitcoin Improvement Proposal állt. A Bitcoin Improvement Proposal olyan formális fejlesztési javaslat, amelyen keresztül a fejlesztők és a közösség új technikai szabályokat vagy változtatásokat vitathatnak meg.
A BIP-110 támogatói azt szerették volna elérni, hogy a Bitcoin-hálózat ideiglenesen korlátozza bizonyos nem pénzügyi adatok – például képek, szövegek és más digitális tartalmak – tranzakciókba ágyazását.
Az elképzelés mögött az az érv állt, hogy ezek az adatok indokolatlanul foglalják a blokkok korlátozott tárhelyét, növelhetik a hálózati díjakat, és olyan jogi kockázatokat is teremthetnek a node-üzemeltetők számára, amelyeknek semmi közük a Bitcoin eredeti pénzügyi funkciójához.
A javaslat ellenzői azonban egészen másként látták a kérdést.
Szerintük ha valaki megfizeti a Bitcoin blokkterületének piaci árát, akkor joga van eldönteni, milyen adatot helyez el benne. A tranzakciók tartalmának szűrése szerintük veszélyes precedenst teremtene, és hosszabb távon gyengíthetné a Bitcoin egyik alapvető tulajdonságát, a cenzúrarezisztenciát.
A vita végül eljutott oda, hogy a BIP-110-et futtató node-ok külön szabályok szerint kezdték érvényesíteni a blokkokat.
A 961 632-es blokknál történt meg a fork
A tényleges láncszakadás szombaton, a 961 632-es Bitcoin-blokknál következett be.
A BIP-110 szoftvert futtató node-ok ettől a ponttól kezdve elutasítottak minden olyan blokkot, amely nem jelezte a javaslat támogatását. Amikor az AntPool egy megfelelő támogatási jelzés nélküli blokkot bányászott ki, azt a hagyományos Bitcoin-hálózat elfogadta, a BIP-110 szabályait követő node-ok azonban érvénytelennek tekintették.
Ezzel létrejött két különböző lánc.
A Bitcoin fő lánca az AntPool blokkját követte, míg a BIP-110 kisebbségi lánc egy, az Ocean poolhoz kapcsolódó bányász által létrehozott alternatív blokkot fogadott el.
Technikailag tehát megtörtént az, amiről a vita hónapokon keresztül szólt: a BIP-110 támogatói saját szabályrendszerükkel külön útra léptek.
A probléma csak az volt, hogy szinte senki nem követte őket.
A hash rate hiánya gyakorlatilag megfojtotta az új láncot
A fork után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a BIP-110 ágnak rendkívül kevés bányászati számítási kapacitás jutott.
Miközben a Bitcoin fő lánca továbbra is hozzávetőleg tízpercenként termelte az új blokkokat, a különvált lánc órák alatt mindössze kettőt tudott létrehozni. Rövid időn belül több tucat blokkal lemaradt a fő hálózattól.
A probléma a Bitcoin nehézségállítási mechanizmusából következik.
A Bitcoin bányászati nehézsége – vagyis az, mennyi számítási munkára van szükség egy új blokk megtalálásához – 2016 blokkonként módosul. Normál körülmények között ez körülbelül kéthetente történik meg.
A BIP-110 fork azonban ugyanazt a bányászati nehézséget örökölte, amelyet a teljes Bitcoin-hálózat hatalmas számítási kapacitására kalibráltak.
A kisebbségi láncon ehhez képest csak elenyésző hash rate maradt.
A hash rate a blokklánc bányászai által másodpercenként elvégzett számítások összességét jelenti. Minél nagyobb a hash rate, annál nagyobb számítási kapacitás védi és működteti a Proof-of-Work hálózatot.
A BIP-110 támogatását a fork előtti időszak blokkjainak mindössze körülbelül 2,53 százaléka jelezte. Ez messze elmaradt attól a nagyjából 55 százalékos szinttől, amely mellett a szabályváltozás láncszakadás nélkül aktiválódhatott volna.
Ennek következtében a különváló láncnak gyakorlatilag ugyanazt a bányászati feladatot kellett megoldania, mint a Bitcoin teljes hálózatának, miközben töredéknyi számítási kapacitással rendelkezett.
Akár egy évig is eltarthatott volna a következő nehézségállítás
A BIP-110 lánc legnagyobb technikai problémáját az jelentette, hogy a nehézség csak 2016 blokkonként igazodhatott volna az új, jóval alacsonyabb hash rate-hez.
A rendelkezésre álló számítási kapacitás mellett becslések szerint mintegy 350 napra lett volna szükség ahhoz, hogy a lánc eljusson a következő nehézségmódosításig.
Összehasonlításképpen a Bitcoin fő hálózatán ugyanez jellemzően körülbelül két hetet vesz igénybe.
Ez egyfajta technikai csapdát hozott létre.
A BIP-110 láncnak azért lett volna szüksége alacsonyabb bányászati nehézségre, mert kevés bányász támogatta, de ahhoz, hogy a nehézség csökkenjen, előbb ki kellett volna bányászni 2016 blokkot. A kevés bányász miatt viszont ezek a blokkok rendkívül lassan készültek volna el.
A gyakorlatban így egy olyan blokklánc jött létre, amely technikailag működőképes volt, de használhatóság szempontjából szinte azonnal megbénult.
Az Ordinals miatt robbant ki az „anti-spam” vita
A BIP-110 mögötti konfliktus szorosan kapcsolódik az Ordinals megjelenéséhez.
Az Ordinals inscriptions lehetővé tették, hogy a Bitcoin-tranzakciókban képeket, szövegeket és más digitális adatokat helyezzenek el. Ez új felhasználási módokat nyitott meg a hálózat számára, beleértve a Bitcoin-alapú digitális gyűjteményeket és különböző tokenkísérleteket.
A megoldás támogatói szerint ez a Bitcoin blokkterületének legitim piaci felhasználása.
Ha valaki hajlandó megfelelő tranzakciós díjat fizetni, akkor a blokkbányászok gazdasági alapon eldönthetik, hogy felveszik-e az adott tranzakciót.
A kritikusok azonban úgy vélik, hogy az ilyen nem pénzügyi tartalmak feleslegesen terhelik a blokkláncot, növelhetik a tranzakciós díjakat, és háttérbe szoríthatják a Bitcoin elsődleges pénzügyi felhasználását.
A BIP-110 ezt a vitát próbálta technikai szabállyal lezárni.
A probléma azonban az, hogy ami az egyik oldal szerint „spam”, az a másik fél szemében legitim, kifizetett blokkterület.
A cenzúrarezisztencia került a vita középpontjába
A BIP-110 ellenzői számára ezért a kérdés jóval túlmutatott néhány képen vagy szöveges adaton.
Szerintük a Bitcoin egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy egyetlen központi szereplő sem döntheti el önkényesen, milyen tranzakció minősül elfogadhatónak.
Ha a node-üzemeltetők vagy bányászok tartalmi alapon kezdenének tranzakciókat szűrni, az a kritikusok szerint hosszú távon veszélyes precedenst teremthetne.
Michael Saylor, a Strategy vezetője is a BIP-110 egyik prominens kritikusa volt. Álláspontja szerint problémás lenne egy blokktérhasználatról szóló vitát olyan konszenzusszintű változássá alakítani, amely meghatározza, hogy a hálózat milyen tranzakciókat fogad el.
A fork után Saylor úgy értékelte a történteket, hogy a Bitcoin pontosan úgy működött, ahogyan tervezték: a BIP-110 támogatói szabadon létrehozhatták saját láncukat, a hálózat többi résztvevője pedig szabadon dönthetett úgy, hogy nem követi azt.
Becslése szerint a Bitcoin hash rate-jének mintegy 99,85 százaléka a fő láncon maradt, miközben a BIP-110 ág mindössze két blokkot termelt, és rövid idő alatt több mint 80 blokkal lemaradt.
A közösségi vita a fork után sem csillapodott
A láncszakadás gyors kudarca nem vetett véget a közösségen belüli feszültségnek.
Jameson Lopp, a Bitcoin egyik régóta ismert támogatója és a Casa biztonsági vállalat társalapítója élesen bírálta a BIP-110 mozgalom támogatóit.
Lopp szerint a konfliktus során a vita sok esetben túllépett a technikai nézetkülönbségeken, és személyeskedésbe, illetve a Bitcoin fejlesztésében régóta részt vevő szakemberek elleni támadásokba csapott át.
Az eset ismét megmutatta, hogy a Bitcoin konszenzusmechanizmusa nem kizárólag programkódról szól.
Egy protokollváltoztatás sikeréhez fejlesztői támogatás, node-üzemeltetők, bányászok, tőzsdék, pénztárcaszolgáltatók és végső soron felhasználók együttműködésére is szükség lehet.
Egy szabály technikailag implementálható attól még, hogy gazdaságilag vagy társadalmilag nem élvezi a hálózat többségének támogatását.
A BIP-110 fork ennek szinte tankönyvi példájává vált.
Komoly veszélyt jelenthetett a replay attack is
A BIP-110 lánc használatát egy további technikai probléma is rendkívül kockázatossá tette.
Mivel a két lánc azonos tranzakciós formátumot fogadott el, fennállt az úgynevezett replay attack, vagyis tranzakció-visszajátszás veszélye.
Ez azt jelenti, hogy egy felhasználó által az egyik láncon aláírt tranzakció bizonyos körülmények között a másik láncon is érvényes lehet.
Például ha valaki a BIP-110 fork után megpróbálta volna eladni a kisebbségi láncon kapott coinjait, ugyanazt a tranzakciót potenciálisan újra lehetett volna játszani a valódi Bitcoin-hálózaton is.
Szélsőséges esetben így az eladó nemcsak a fork coinjaitól, hanem a hozzájuk tartozó valódi BTC-től is megválhatott volna.
A biztonságos blokklánc-forkok esetében ezért gyakran külön replay protection mechanizmust alkalmaznak, amely biztosítja, hogy az egyik láncon létrehozott tranzakció ne legyen automatikusan érvényes a másikon.
Ennek hiánya jelentősen növelheti a felhasználók kockázatát.
A BIP-110 aktiválási ablaka is elérhetetlenné vált
A BIP-110 kötelező jelzési időszaka a 963 647-es blokknál zárult volna. A kisebbségi lánc azonban olyan lassan haladt előre, hogy gyakorlatilag esélye sem volt eljutni idáig ésszerű időn belül.
Ez végleg megpecsételte a fork rövid távú sorsát.
Elméletileg egy külön Bitcoin-lánc addig létezhet, amíg legalább egy bányász hajlandó blokkokat készíteni rajta. Gazdasági szempontból azonban ez egészen más kérdés.
A blokkláncnak szüksége van megfelelő hash rate-re, likvid piacra, tőzsdei támogatásra, infrastruktúrára, pénztárcákra és olyan felhasználókra, akik valóban értéket tulajdonítanak az új coinoknak.
A BIP-110 lánca ezek közül egyik területen sem tudott olyan támogatást felmutatni, amely versenyképes alternatívává tehette volna.
Mit tanít a BIP-110 kudarca a Bitcoin működéséről?
A történet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a Bitcoin decentralizált rendszerében bárki megpróbálhat új szabályokat bevezetni, de senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy kövesse azokat.
Ha egy közösségi csoport nem ért egyet a fő hálózat szabályaival, létrehozhat saját klienst és akár külön blokkláncot is.
A valódi kérdés ezután az, hogy hány bányász, node, felhasználó és gazdasági szereplő tart vele. A BIP-110 esetében a válasz rendkívül egyértelmű volt: a hálózat túlnyomó része a meglévő Bitcoin-szabályokat követte tovább.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Bitcoin blokkterületének használatáról vagy az Ordinals hatásairól szóló vita lezárult volna. A tranzakciós díjak, a nem pénzügyi adatok tárolása és a node-üzemeltetők jogi kockázatai továbbra is valós kérdések lehetnek.
A hétvégi fork ugyanakkor azt mutatta, hogy a BIP-110 által kínált megoldás mögött nem állt elegendő hálózati támogatás. A Bitcoin esetében pedig végső soron nem egyetlen fejlesztő, vállalat vagy véleményvezér dönti el, mely szabályok maradnak életben. A konszenzus gazdasági szereplők, node-ok és bányászok döntéseinek összességéből alakul ki.
A BIP-110 külön lánca technikailag megszületett, de két blokk után gyakorlatilag megbénult. Ennél világosabban aligha lehetett volna demonstrálni, hogy egy Bitcoin-fork életképességéhez a kód önmagában kevés.










