A stabilcoinok sokak szemében a kriptovilág legpraktikusabb eszközei: gyorsak, egyszerűen mozgathatók, és nem ugrál úgy az árfolyamuk, mint a bitcoiné. A Nemzetközi Fizetések Bankja szerint azonban éppen a gyors terjedésük okozhat komoly problémát. Ha túl sok pénz áramlik ezekbe a digitális dollárokba, az gyengítheti a bankokat, a helyi valutákat és akár az országok gazdasági önállóságát is.
A stabilcoinok az elmúlt években a kriptopiac megkerülhetetlen szereplőivé váltak. Ma már nemcsak kriptotőzsdéken használják őket, hanem nemzetközi pénzküldésre, megtakarításra, kereskedésre, sőt olyan országokban is, ahol a lakosság nem bízik a helyi fizetőeszközben.
A növekedés látványos: a stabilcoinok teljes piaci értéke már megközelíti a 316 milliárd dollárt. Ez akkora összeg, amely mellett a jegybankok és a pénzügyi felügyeletek sem mehetnek el szó nélkül.
A Nemzetközi Fizetések Bankja, vagyis a BIS most arra figyelmeztetett, hogy a stabilcoinok tömeges elterjedése idővel átalakíthatja a pénzügyi rendszer működését. Nem feltétlenül jó irányba.
Miért ennyire népszerűek a stabilcoinok?
A stabilcoin lényegében egy olyan kriptoeszköz, amelynek árfolyamát valamilyen hagyományos pénzhez, leggyakrabban az amerikai dollárhoz kötik.
Egy dolláralapú stabilcoin célja általában az, hogy egy token értéke nagyjából mindig egy dollár maradjon. Ez sokkal kiszámíthatóbbá teszi, mint például a bitcoint vagy az ethert, amelyek ára akár egyetlen nap alatt is jelentősen változhat.
Éppen ezért a stabilcoinok afféle digitális készpénzként működnek a kriptopiacon. A befektetők ezekben parkoltatják a pénzüket két ügylet között, ezekkel vásárolnak más kriptovalutákat, és gyakran ezeket használják nemzetközi átutalásokhoz is.
A rendszer kényelmes, gyors és sok esetben olcsóbb lehet a hagyományos banki megoldásoknál. A BIS szerint azonban van egy fontos kérdés: mi történik akkor, ha a stabilcoinok már nemcsak a kriptopiacot szolgálják ki, hanem egyre inkább a hagyományos pénz helyére lépnek?
A bankokból is elszívhatják a pénzt
A legtöbb ember számára a bankszámlán lévő pénz egyszerű megtakarításnak tűnik. A bank szemszögéből azonban ez egyben fontos finanszírozási forrás is.
A kereskedelmi bankok a betétek egy részét hitelezésre használják fel. Ezekből finanszírozhatnak lakáshiteleket, vállalati beruházásokat vagy más gazdasági tevékenységeket.
Ha viszont egyre többen utalják át a pénzüket bankszámlákról stabilcoinokba, akkor a bankok betétállománya csökkenhet. Ez azt jelenti, hogy kevesebb forrásuk marad hitelezésre, vagy drágábban kell pénzhez jutniuk.
Ennek hatása végül a hétköznapi ügyfeleknél is megjelenhet. A hitelek drágulhatnak, a bankok óvatosabbá válhatnak, a vállalkozások pedig nehezebben juthatnak finanszírozáshoz.
A BIS szerint tehát a stabilcoinok terjedése nemcsak a kriptobefektetőket érinti. Ha elég nagy méretet érnek el, az egész gazdaságban érezhető következményeik lehetnek.
Mi történik, ha a digitális dollár kiszorítja a helyi pénzt?
A jelentés egyik legfontosabb témája az úgynevezett stabilcoin-dollárosodás.
Ez bonyolult kifejezésnek tűnik, de a jelenség egyszerű. Olyan országokban, ahol magas az infláció, gyenge a helyi valuta vagy alacsony a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom, az emberek gyakran inkább dollárban próbálják tartani a megtakarításaikat.
Régebben ehhez készpénzdollárra vagy devizaszámlára volt szükség. Ma már elég lehet egy okostelefon és egy digitális tárca. A felhasználó helyi pénzét dollárhoz kötött stabilcoinra válthatja, majd azt percek alatt bárhová továbbíthatja.
A lakosság szempontjából ez logikus döntés lehet. Ha a helyi pénz gyorsan veszít az értékéből, egy dollárhoz kötött digitális eszköz nagyobb biztonságot nyújthat.
A jegybank számára azonban ez komoly gondot jelenthet.
Amikor egy ország gazdaságában egyre kevesebben használják a helyi fizetőeszközt, a jegybank kamatdöntései és más pénzpolitikai lépései is veszíthetnek a hatásukból. Hiába próbálja például fékezni az inflációt vagy ösztönözni a hitelezést, ha a gazdaság jelentős része már nem a hazai pénzben működik.
Egyszerűbben fogalmazva: minél nagyobb szerepet kapnak a dolláralapú stabilcoinok, annál kisebb befolyása maradhat egy országnak a saját pénzügyi rendszerére.
Miért aggódik a BIS a nyilvános blokkláncok miatt?
A BIS kritikája nem áll meg a stabilcoinoknál. A szervezet az olyan nyilvános blokkláncokkal szemben is fenntartásokat fogalmazott meg, mint a Bitcoin vagy az Ethereum.
Ezeket a hálózatokat nem egyetlen bank, vállalat vagy állami intézmény működteti. A tranzakciókat világszerte szétszórt számítógépek ellenőrzik és hitelesítik.
A kriptovilág számára éppen ez a decentralizáció az egyik legnagyobb előny. Nincs központi szereplő, amely egyedül dönthetne a rendszer működéséről.
A BIS viszont úgy látja, hogy ami előny lehet egy nyitott kriptopiacon, az problémává válhat egy olyan pénzügyi infrastruktúrában, amelyen országok, bankok és nagyvállalatok napi több milliárd dolláros tranzakciói futnak keresztül.
Ilyen környezetben ugyanis kulcskérdés, hogy ki vállalja a felelősséget egy hiba esetén. Ki avatkozik be, ha leáll a rendszer? Ki rendezi a vitás tranzakciókat? Ki garantálja, hogy a pénzügyi szabályokat minden szereplő betartja?
Egy decentralizált hálózatban ezekre a kérdésekre nincs mindig egyértelmű válasz.
A torlódás és a magas díjak sem tetszenek a jegybankoknak
A nyilvános blokkláncokon a tranzakciók feldolgozásáért validátorok vagy bányászok felelnek. Őket tranzakciós díjakkal és hálózati jutalmakkal ösztönzik.
Amikor azonban sok felhasználó egyszerre akar utalni, a hálózat lelassulhat. A tranzakciós díjak megemelkedhetnek, a megerősítés pedig hosszabb ideig tarthat.
A kriptopiac szereplői szerint ezekre a problémákra technológiai fejlesztések, második rétegű hálózatok és hatékonyabb blokkláncok jelenthetnek megoldást.
A BIS ennél szigorúbban látja a helyzetet. A szervezet szerint a költségek emelkedése és a torlódás nem pusztán kezdeti technikai nehézség, hanem részben a decentralizált működésből következik.
Egy globális pénzügyi rendszerben viszont nem fér bele, hogy a tranzakciók sebessége és költsége attól függjön, éppen mennyien használják a hálózatot.
A BIS nem a tokenizáció ellen van
Fontos különbség, hogy a BIS nem akarja megállítani a pénzügyi rendszer digitalizációját.
A szervezet szerint a tokenizáció számos előnnyel járhat. A pénzügyi eszközök digitális tokenekké alakításával gyorsabbá válhat az elszámolás, csökkenhet az adminisztráció, és automatizálhatók lehetnek bizonyos tranzakciók.
A BIS problémája nem maga a technológia, hanem az, hogy milyen környezetben használják.
A szervezet szerint a jövő pénzügyi rendszerének nem magáncégek által kibocsátott stabilcoinokra és teljesen nyitott blokkláncokra kellene épülnie. Ehelyett olyan szabályozott digitális infrastruktúrát javasol, amelyben a jegybankpénz, a banki betétek és más pénzügyi eszközök is tokenizált formában jelenhetnek meg.
Mi az az egységes főkönyv?
A BIS által javasolt modell neve egységes főkönyv, angolul unified ledger.
Ez egy olyan közös digitális platform lenne, ahol többféle pénzügyi eszköz működhetne egymás mellett. Ide kerülhetne a tokenizált jegybankpénz, a tokenizált kereskedelmi banki betét és akár különböző értékpapírok digitális változata is.
A rendszer egyik fő előnye az lenne, hogy a tranzakciók egyetlen infrastruktúrán belül történhetnének.
Képzeljünk el például egy értékpapír-vásárlást. A jelenlegi rendszerben a pénz és az értékpapír átadása több közvetítőn, különböző adatbázisokon és eltérő elszámolási folyamatokon keresztül történhet.
Egy egységes főkönyvben a fizetés és az eszköz átadása akár egyszerre, automatikusan is végbemehetne. Ha minden feltétel teljesül, a rendszer azonnal lebonyolítaná az ügyletet.
Ez gyorsabbá és olcsóbbá tehetné a pénzügyi piacokat, miközben a működés továbbra is szabályozott keretek között maradna.
Programozható pénz, de központi felelősséggel
A BIS elképzelése szerint a pénz és a pénzügyi eszközök programozhatók lennének. Ez azt jelenti, hogy a tranzakciók előre meghatározott szabályok szerint, automatikusan teljesülhetnének.
Egy vállalati kifizetés például csak akkor történne meg, amikor a megrendelt áru megérkezett. Egy értékpapír adásvétele pedig akkor zárulna le, amikor a pénz és az eszköz is rendelkezésre áll.
Az ilyen megoldások csökkenthetik a hibák, a késedelmek és a nem teljesítő ügyletek számát.
A különbség a nyilvános blokkláncokhoz képest az lenne, hogy a rendszer mögött egyértelmű jogi és intézményi felelősség állna. Pontosan meg lehetne határozni, hogy ki üzemelteti a hálózatot, ki ellenőrzi a résztvevőket, és ki avatkozik be probléma esetén.
Innováció vagy pénzügyi kockázat?
A stabilcoinokról szóló vita azért nehéz, mert mindkét oldal érvei könnyen érthetők.
A felhasználók gyorsabb, olcsóbb és szabadabban mozgatható pénzt szeretnének. A stabilcoinok erre sok esetben valódi megoldást kínálnak, különösen ott, ahol a hagyományos bankrendszer drága, lassú vagy nehezen hozzáférhető.
A jegybankok ugyanakkor attól tartanak, hogy a stabilcoinok olyan nagyra nőhetnek, hogy már nem egyszerű technológiai újításként, hanem a hagyományos pénzügyi rendszer versenytársaként működnek.
Ha túl sok pénz kerül magánkibocsátású digitális tokenekbe, az gyengítheti a bankokat. Ha túl sokan használnak dollárhoz kötött stabilcoinokat, az gyengítheti a helyi valutákat. Ha pedig ezek a rendszerek szabályozatlan vagy nehezen ellenőrizhető hálózatokon működnek, az új típusú pénzügyi kockázatokat teremthet.
A stabilcoinok jövője a szabályozáson múlhat
A BIS üzenete nem az, hogy minden stabilcoint be kell tiltani. A szervezet inkább arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi szabályozás nem biztos, hogy elegendő egy ekkora és ilyen gyorsan növekvő piac kezelésére.
A következő évek egyik nagy kérdése az lesz, hogyan lehet megtartani a stabilcoinok előnyeit úgy, hogy közben a pénzügyi rendszer stabilitása se kerüljön veszélybe.
A kriptoipar valószínűleg továbbra is a nyitottabb, decentralizált megoldásokat támogatja majd. A jegybankok ezzel szemben olyan digitális rendszereket szeretnének, amelyekben az innováció mellett megmarad az ellenőrzés, a jogi felelősség és a monetáris irányítás.
Egy dolog biztos: a stabilcoinok már túl nagyok ahhoz, hogy a hagyományos pénzügyi világ egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket.
